Késik az átfogó nyugdíjreform

„Ismerem az MKP választási programjának szociális részét, több eleme megtalálható a mi programunkban is. ”Somogyi Tibor felvétele A májusi ülés egyik legfontosabb jogalkotási eseménye a társadalombiztosításról szóló törvény jóváhagyása volt. Ön szerint mi okozta, hogy csak ilyen későn, közvetlenül a választások előtt sikerült elfogadni ezt az alapvető törvényt?

Valóban ez az első, nélkülözhetetlen lépés a reform megvalósítása felé. Igaz az is, hogy a törvényt későn fogadta el a kormány, ennek következtében a parlament is. A Dzurinda-kormány legfontosabb céljai közé tartozott a nyugdíjreform, legalábbis a törvényhozás szintjén. A késést véleményem szerint a szociális minisztérium okozta, Peter Magvaši minisztert többször is bíráltuk emiatt.

Mindjárt meg lehetett volna tenni a második lépést is: a parlament előtt volt a Peter Tatár által elkészített törvényjavaslat a nyugdíjbiztosításról, mely az úgynevezett második, a tőkefedezeti elven működő pillér létrehozását tette volna lehetővé. Az Szlovák Demokratikus Koalíció legtöbb képviselője – több ellenzéki képviselővel együtt – elutasította a törvény további tárgyalását.

Rendkívül összetett törvényről van szó, minden országban szakemberek ezrei dolgoztak rajta elfogadása előtt, minden részletét pontosan át kell számolni. Egy apró számítási hiba hatalmas veszteségeket jelenthet. Ha elfogadjuk, hogy egy ilyen fontos törvényt néhány ember, képviselők csoportja is el tud készíteni, akkor el kell gondolkodni azon, miért fizetjük a minisztériumok apparátusait, szakembereit.

Viszont a jelenlegi állapot szintén mindenkit érint, a reform csúszása is hatalmas kiadásokat okoz, és egyre tovább tolja a nyugdíjak reálértékének emelkedését. A második pillér nélkül nem beszélhetünk igazi reformról.

Minél később épül fel a második pillér, annál drágább lesz a reform, annál több generáció lesz alacsony nyugdíjra ítélve. Már az előző kormány idején el kellett volna kezdeni a nyugdíjreformhoz szükséges törvények előkészítését, a külföld is régen sürgeti a reform megkezdését. Ezt már valamennyi környező posztkommunista ország maga mögött tudja. Ismeretes, hogy az alapvető reformok milyen nehezen születtek meg ebben a koalícióban. A nyugdíjreform sikere azonban nagymértékben a lakosság nyugdíjpénztárakkal szembeni bizalmán is múlik, de ennek megteremtéséhez hosszabb idő kell. Ez is egyik oka annak, hogy képviselőink nem támogatták Peter Tatár javaslatát.

A társadalombiztosítási törvény tartalmazza a nők nyugdíjkorhatárának fokozatos emelését is. Mi indokolta ezt a lépést?

A nők átlagban mintegy 10 évvel tovább élnek, mint a férfiak, akik átlagosan nem egészen 10 évet töltenek nyugdíjban, míg a nők több mint húszat. Ez óriási aránytalanság. Káros azonban a nőknek is, mivel részben az alacsonyabb korhatárnak tudható be, hogy alacsonyabb a nyugdíjuk összege. A társadalomnak ugyan kompenzálnia kellene azt az áldozatot, amelyet a nők hoznak azzal, hogy gyermekeket szülnek, hiszen 2-3 gyermek esetén gyakran 6-7 évet veszítenek, ami a professzionális életükben rengeteget számít. Viszont ezt a kompenzációt nem a nyugdíjkorhatár csökkentésével kell megvalósítani; nem hiszem, hogy ez növelné a nők gyermekvállalási kedvét.

Nemrég fogadta el a parlament a családi pótlékról szóló törvényt, mely emelte a járadék összegét, és egyben határozott arról is, hogy ez a támogatás alanyi jogon jár minden gyermeknek. Az SDKÚ egyik tézise, hogy a rászorultak kapjanak anyagi támogatást, nem ellentétes ez az alanyi jogon járó családi pótlékkal?

Ez koncepció kérdése. Meg kell határozni, mi számít szociális segélynek, és mi támogatási politikának. A segélyekkel a szociálisan hátrányos csoportokat kell védeni, a családi pótlék a mi felfogásunkban nem szociális segély.

Nem lenne hatékonyabb a családokat adócsökkentéssel támogatni?

A most elfogadott társadalombiztosítási törvény gyermekenként 0,5 százalékkal csökkenti a szülők társadalombiztosítási járulékát. Céljaink között szerepel az adórendszer módosítása is a családok támogatása érdekében; az adóalapot minden gyermek után egy bizonyos összeggel csökkentenénk, melynek nagyságáról még nem döntöttünk. Rossznak tartom azonban a családi pótlékról szóló törvény több paszszusát is; mindenképpen változtatni kell azon, hogy a családi pótlék bizonyos esetekben a „gyermek” 25 éves koráig jár. A 18 éven felüliek anyagi támogatását továbbtanulásuk esetén ösztöndíjakkal kell megoldani, nem családi pótlékkal.

Megvalósíthatónak tartja ezeket a változásokat a következő megbízatási időszakban?

Nagyon sok múlik azon, mely pártok alakítanak koalíciót, létrejön-e politikai egyezség a szükséges reformokat illetően. Ismerem az MKP választási programjának szociális területre vonatkozó részét, több eleme megtalálható a mi programunkban is. Az alapvető elvekben biztosan meg tudunk egyezni. Nem mondható el ugyanez a Kereszténydemokrata Mozgalom programjáról.