A házelnök nem is olyan régen az ellenzék szóvivőjének nevezte, nem pedig pártérdekek fölött álló államfőnek. Az MKP a többi között azért bírálta, mert kitüntette Ján Slotát. Rudolf Schuster azonban mindezt másként látja. Azt hangoztatja, hogy szuverén meggyőződése alapján, és kizárólag a polgárok érdekeit szem előtt tartva cselekszik. Vele beszélgettünk.
– Egyébként jómagam nem kommunista funkcionárius, hanem a kerületi nemzeti bizottság elnöke voltamSomogyi Tibor felvételeSokak szerint már hónapokkal ezelőtt eldöntötte, hogy újra jelölteti magát államfőnek. Mégis, csak szinte az utolsó pillanatban hozta nyilvánosságra az elhatározását. Állítólag taktikai okokból. Valóban?
Ilyesmiket leginkább az újságírók meg a politológusok találnak ki. Az igazság az, hogy sokáig haboztam. A családtagjaim inkább lebeszéltek az újraindulásról. De nagyon sok levelet, telefont kaptam egyszerű emberektől, akik arra kértek, hogy ne vonuljak vissza, jelöltessem magam újra. Mert védem az érdekeiket, értem és átérzem súlyos gondjaikat. Nekik nem tudtam nemet mondani.
Azt azonban nemcsak az újságírók, hanem a kormánypárti politikusok is hangoztatják, hogy mintha csak az ellenzéki érdekeket képviselné. Mit szól ehhez, elnök úr?
Hadd válaszoljak egy friss példával. Eddig szinte naponta azt olvastam és hallottam, hogy öszszeszűrtem a levet Robert Ficóval. Nemrég viszont a Smer elnöke bejelentette, hogy Ivan Gašparovičot támogatják. A bírálóim erre elnémultak, mert ez a feltevésük sem igazolódott be. Nézze, én nem tudok szemet hunyni afelett, hogy a kormányban a pénzügyminiszternek szinte teljhatalma van, a miniszterelnök meg képtelen összefogni a tárcavezetőket. Szinte minden miniszter azt csinál, amit akar. Úgy is néz ki a reformfolyamat. Nem vagyok a reformok ellenzője, de hatástanulmányok és a szociális szempontok érvényesítése nélkül nem szabad ekkora horderejű döntéseket hozni. Miként a karhatalmi erőt sem fitogtatni. Jogállamban nem lehet rendőrségi kordont vonni lakóházak köré. Akik ott laknak nem elsősorban romák, hanem polgártársak. Velük szemben is be kell tartani a törvényességet, minden vonatkozásban. De a kormánykoalíció fittyet hányt az aggodalmaimra. Valójában ők azok, akik pártérdekeket képviselnek, holott az országos érdek, a polgár érdeke ennél sokkal előbbre valóbb. Megvallom, meglepődtem azon, hogy a Magyar Koalíció Pártja is általában beadja a derekát, holott erre a pártra nemcsak a nagyvállalkozók és a gazdag emberek voksoltak. A kispénzűek, a munkanélküliek, a fiatal családok és a nyugdíjasok is. Nem szabadna megfeledkezniük erről, mert a legközelebbi választásokon keserű csalódás érheti a hazai magyar pártvezetőket.
Nem csak azért vélekedik így, mert az MKP nem az ön jelölését támogatta?
Jól tudom, hogy a hála nem politikai kategória. Ma már Bugárék megfeledkeznek arról, hogy több mint hat éve elsősorban én szorgalmaztam főleg Dzurinda és Migaš szándékával szemben az MKP bevonását az akkor alakuló koalícióba. Miként arról is, hogy államfőként a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vettem a kisebbségiek érdekeit, szempontjait.
Akkor is, amikor kitüntette Ján Slotát?
Ha a politikai kultúrát díjaznánk, akkor nem járna neki semmilyen kitüntetés. De polgármesterként kiváló munkát végez. Immár negyedik megbízatási időszakát tölti. Tessék megnézni, milyen gyönyörű város lett Zsolna. Ezt a tényt értékeltem. Egyébként Slota is Gašparovičot támogatja. Tőle sem vártam semmiféle ellenszolgáltatást a kitüntetés fejében, ahogy egyesek feltételezték.
Főleg a fiatalok és az értelmiségiek körében erősödik az a törekvés, hogy olyan államfője legyen Szlovákiának, akinek nincs kommunista múltja. Miként vélekedik erről?
A jelenlegi népszerűségi lista első négy helyén olyanok szerepelnek, akik tagjai voltak a kommunista pártnak. Tehát a választópolgárok többségénél ez a tény nem a leglényegesebb mérce. Egyébként jómagam nem kommunista funkcionárius, hanem a kerületi nemzeti bizottság elnöke voltam. Mai kifejezéssel élve, a regionális politika területén dolgoztam. A központi bizottságba ennek alapján kerültem.
Elnök úr, nem is olyan régen azt szorgalmazta, hogy legyen lehetősége alkotmányos normakontrollra. Ma már van ilyen jogköre, ám mégsem élt vele, hanem az előrehozott választások ügyében kiírta a népszavazást. Ezzel a lépésével nem az ellenzéket támogatta?
Én a népakarat előtt hajtottam fejet ezzel a döntésemmel is. Visszakérdezek: vajon a kormánypártiak miért nem fordultak az Alkotmánybírósághoz, holott többen fogadkoztak, hogy megteszik. Hatszázezernél több polgár akaratát tiszteletben kell tartani, ez volt az egyetlen szempontom.
Ön közismerten jó kapcsolatokat ápol számos magyarországi politikussal. Kikkel került baráti viszonyba?
Nemcsak a magyarországiakkal, hanem másokkal is kiváló a kapcsolatom. Említhetem a német kormányfőt, de az ellenzéki keresztényszocialista Edmund Stoibert vagy az osztrák és a lengyel elnököt is. Ugyanígy baráti szálak fűznek Göncz Árpádhoz és Mádl Ferenchez, de például örömmel találkozom és beszélgetek Orbán Viktorral is. Sosem feledem, hogy a politikusok közül az elsők között látogatott meg családi házamban, amikor súlyos betegségemből lábadoztam. Jólesett ez a gesztusa.
Elnök úr, hajlandó-e megtippelni az államfőválasztás végeredményét?
Csak annyit válaszolhatok erre, hogy szerintem több pártot érhet kellemetlen meglepetés. Mert a polgárok milliói nem pártparancsra, nem is az óriásplakátok hatására, hanem saját meggyőződésük szerint döntenek. S jól tudják, ki képviseli az ő érdekeiket.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.