Egy űrjáró autóval kezdődött az ipolysági retró múzeum története a gimnazista fiúnál

Ha jól tudom, a múzeum teljes tartalma az saját gyűjtemény. Mikor kezdődött ez a szenvedély? Hogyan indult?

Nagyjából hatéves koromban, most tizenöt vagyok. Alapiskolában kezdtem az első osztályt, amikor gyűjteni kezdtem. A múzeum épülete korábban nem volt a miénk. Külön erre a célra vásárolta a családom. Azelőtt a gyűjteményem a nagymamámnál volt. Kicsit fura lehetett szerintem, hogy egy papírpolcról kilikvidáltam az akkori játékaimat és oda gyűjtöttem a dolgokat.

Mik voltak az első tárgyak, amiket elkezdett felhalmozni?

Hát igazából játékok, főleg örökölt játékok. Én, amire konkrétan emlékszem, az egy űrjáró autó. Megörököltem, hogy játszhassak vele. Játszottam is, de már akkor sajnáltam, óvni kezdtem. Így kezdődhetett.

S a játékok után hogyan lépett tovább?

Gyerekként ugye adta magát a játékok gyűjtése. Később otthon ráleltem egy darálóra, mozsarakra, a régi holmikra, amiket használtunk. Némelyik még ma is használatban van. Ezek megtetszettek és elindítottak egy lavinát. Eleinte nem vette ezt senki komolyan. Akkoriban elmentünk Párkányba Sklenár Péter magánmúzeumába. Ez is egy nagyon nagy gyűjtemény, akkor szerettem bele a retró tárgyak gyűjtésébe, láttam, hogy ezt miként lehet csinálni. Szegény már nem él, de ő volt a példaképem ezen a területen.

Ő is kifejezetten ilyen retró tárgyakat gyűjtött?

Igen. Ő is így kezdte el, mostanra egy egész nagy épülete van már, kicsi kora óta gyűjtötte a holmikat. Régebben még azért könnyebben lehetett vadászni tárgyakra, most már az emberek mindent kidobnak. Nagyon sok tárgy a hulladékból van. Láttam, hogy ki van dobva, megfogtam és elhoztam. Ezeket megtisztítom, valamit felújítok, mert használhatatlan.

S egyébként még honnan lehet tárgyakat gyűjteni? Van most körülöttünk mindenféle retró konyhai eszköz, imakönyv, játék, régi elektronikai berendezés...

Előfordul, hogy ha kiürítenek egy házat Ipolyságon vagy a környéken, s én azt megtudom, akkor engedélyt kérek és megyek, összegyűjtöm az érdekességeket. Mostanra már kapok dolgokat azért, de ez ritka, inkább az utánajárás a jellemző.

Mi volt a legérdekesebb tárgy, amihez akár kalandos körülmények során jutott hozzá?

Egy cseh nyelvű eucharisztikus kongresszusi plakát. Ez 1938. május 28–29-én, amikor Budapesten volt az eucharisztikus kongresszus, akkor volt kint az utcán, ugye még Csehszlovákiában. Ezt valaki bekeretezte, mint „szent dolgot”, vagy nem tudom. Egy omladozó tetejű házban találtam rá, kimentettem onnan. Minden szétázott a tető miatt, csak ez az egy része, ahol a „szent kép” volt, az nem. A másik pedig egy kereszt, ami a szemétdombról van. Édesapámék újították fel a házat, hordták ki a szemetet és a törmeléket, a kereszt pedig ott várt, valaki kidobta. Egy kápolnából lehet, nem olyan hagyományos.

Mikor döntötte el, hogy akkor a gyűjtemény most már váljék igazi múzeumi kiállítássá?

Eleinte nem terveztem, hogy nyitok egy múzeumot, fokozatosan alakult, fejlődött. Kiskoromban a na-gyimnak voltak gyönyörű, régi vázái vitrinben, már azokat is múzeumnak hívtam. De ez nagyon régen volt, akkor még fel sem fogtam, hogy mit jelent a múzeum. Végül olyan sok dolgom lett, hogy a nagymamám szegény a ruhásszekrényét sem tudta kinyitni, mert be volt pakolva rendesen. Rájöttem, ha én ezt tovább szeretném csinálni, akkor kell egy hely, de nem egyszerű csak úgy egy helyet találni. Nyilván akkor még nem volt annyi tárgyam, sok dolog dobozba lett téve. Tervek voltak, szóba került a lakókocsi, a zöldségárus bódé, mindennek tudtam volna örülni, végül aztán eladó lett ez a ház. Először úgy volt, nem vesszük meg, majd a szüleim meggondolták magukat, mert van kert. A szüleim nagyon nyitottak és nagyon segítőkészek, látták, hogy jó ez, amit csinálok.

Egyfajta kultúramegőrzés?

Igen, igen. Meg hát az idősebb korosztálynak ez nosztalgikus, a fiatalabbaknak meg érdekes. Ezek lényegében lenyomatai egy korszaknak, hogy mi volt a mindennapok része.

Van esetleg egy kedvenc tárgya?

Konkrétan nincs kedvencem, de a zsemle különleges. 1938–39-ből van, amikor a magyar honvédek visszacsatoláskor a bécsi döntésbe ezt osztogatták a gyerekeknek. Az egykori szomszédunk, Pokorny Lajos bácsi is gyerekkorában kapta, kiszárította. ‘38 óta megvan így ez a zsemle. Vagy például a vitrin, amit nagyapámnak készítettem. Szalay Miklós, ő zenetanár és kántor volt Ipolyságon. Van itt egy orgonasíp a kőkeszüi templomból. Az orgonát a helyi pap szétverette, elégették, de a síp túlélte. Ez az egyetlen darabja az orgonának, ami megmaradt. Itt a fényképezőgépe is. Harmonikát és zongorát tanított különben. Illetve található itt egy imakönyv 1991-ből, amit ő adott ki.

Van esetleg olyan tárgy, ami megkoronázná a gyűjteményt, vagy amit nagyon szeretne beszerezni?

Amit nagyon beszereznék, az a visszacsatolási zászló, mert Ipolyságon eltűnt. ‘38-ban készült, a főtéren volt felhúzva. Én azt gondolom, valakinél az ott van, őrizgeti. Tervezem majd a jövőben újra elkészíttetni az eredeti mintára, vannak róla fényképek. Nagyon drága lesz, de megéri. Mondjuk a várossal kapcsolatban szeretnék több dolgot gyűjteni. Egy utcalámpát kéne még felkutatni a 19., vagy a 20. századból, mert a városban petróleumlámpások voltak az 1870-es évektől az 1940-es évekig.

Vannak itt római érmék, az Osztrák–Magyar Monarchia korabeli tárgyai, lényegében mindenre mondhatjuk azt, hogy retró. De mit tekint igazán retrónak?

A retrót definiálni nem könnyű. Minden retró már különben, ami egy bizonyos generációnak az élete részét képezte, s eljárt felette az idő. Én főként a 80-as, 90-es évek elejétől egészen a 60-as évekig gondolkodom retróban. Az 50-es évek határnak számítanak, a 40-es éveket már réginek hívom. Gondolkodtam, hogy mi legyen a neve a múzeumnak, s így jött a retró, mert ez írja körül legjobban a dolgokat.

Milyen nevek voltak még tervben?

Padlás, Padlások Kincsei. Egyedit akartam. Rákerestem sokra, csak nyilván már voltak hasonlók. Nem akartam azt, hogy valakitől elveszem.

Iskola mellett hogyan sikerül a múzeumot üzemeltetni?

Főként vasárnapoként vagyok itt, nincs túl sok időm iskola mellett. Voltak már itt iskolás csoportok is látogatóban, idén is jönnek még. Az én osztályom például nyolcadikban volt itt, s most a gimiből is voltak már egyszer. Magyarországról és egy szlovák nyári táborból is érkeztek látogatók.

Tervezi esetleg, hogy a jövőben muzeológus legyen vagy a történelemmel kapcsolatos szálon folytassa tanulmányait?

Nem tudom, az a baj. A történelem érdekel, viszont nem a világtörténelem, hanem konkrét dolgok érdekelnek. Ez egy nagyon nehéz kérdés. Egyelőre úgy gondolom, hogy ez a retró a fő hobbim.

Takács Veronika