BMW 120d: több embert szólít meg

Az egyes sorozat aktuális generációja egyfajta belépőkaput jelent a márka prémiumkategóriás modelljeinek világába, s elsősorban a fiatal klienseket akarják vele megszólítani. Nem csoda, hiszen a fiatalos, dinamikus formák, a sportos kivitelezés nem éppen az, ami az idősebb, konzervatív kliensek malmára hajtaná a vizet. A fiatal sofőröket még az sem zavarja, ha túl alacsonyra kell leereszkedni az autóba való beszálláskor; nekem a kiszálláskor akadt már némi problémám – hiába, én is öregszem.

Tágasabb és könnyebb

Az utastéren kívül a csomagtér is megnövekedett az eredi 360 literről 38 literre, s az sem mellékes, hogy jelentős fogyókúrán esett át, minek köszönhetően 30 kilót veszített eredeti súlyából. 

Természetesen az utasteret is jelentősen módosították, pontosabban a márka újfajta arculatához igazították, minek köszönhetően az egyes sorozat utastere aránylag hasonlít például a hármas sorozatéhoz. A kialakítás, a vezérlő gombok elhelyezése tipikus a BMW-re, ebben az egyesben viszont úgy éreztem, a felhasznált anyagok minősége még egy fokkal jobb. Az egyes természetesen a technológiákból is csak a legjobbat kapta, így a sofőr bárhol az úton kapcsolatban lehet a külvilággal. 

Milyen vezetni?

A BMW-nek azért van némi tapasztalata az elsőkerék-meghajtással, elég visszaemlékezni a 2 Active Tourer modellre, vagy inkább a MINI márkára. Ha teljesen szőrszálhasogató szeretnék lenni, akkor itt elmondanám, hogy épp a MINI platformja adta az alapot az egyes sorozathoz. Nem titok, hogy a MINI családba tartozó járgányokat igazán nagy élvezet vezetni, tehát ettől az egyestől sem kell félni. A tesztelt változat ráadásul xDrive összkerékhajtással volt felszerelve. 

Az autó gyakorlatilag azonnal reagál a kormánykerék legapróbb elmozdítására is, ami ugyancsak a MINI génjeire emlékeztet. Egy szó mint száz, nekem mindig a kis brit autó jutott eszembe vezetés közben, bár azért meg kell hagyni, az egyes sorozat sokkal kényelmesebb – a fejlesztők megtalálták a kompromisszumot a kényelem és a sportos vezetéshez elengedhetetlen merevség között. 
Az egyes sorozat rajongói bizonyára zokogni fognak, ám az újdonság legtöbb négyhengeres motorokkal rendelhető, a hátsókerék-meghajtású hathengeres változat már a múlté. A tesztelt járgányban kétliteres 190 lóerős dízelmotor dübörgött. 

Az ismert motor ebben az autóban rendkívül dinamikusnak és meggyőzőnek bizonyult. Lelkesen falja a fordulatszámokat, igazán élvezet vezetni – különösen, ha a kormánykerék mögötti váltókaroknak köszönhetően átvesszük a nyolcgangos automata váltó helyett a munkát. Valamivel dinamikusabb tempónál sem irreális a hétliteres fogyasztás, a visszafogott vezetésnél pedig az öt liter körüli értékekhez közelített a járgány.

Az egyes sorozat megváltozott, s szerintem közelebb került az emberekhez, hiszen karakterével és külsejével minden eddiginél szélesebb vásárlói csoportot tud megszólítani. Egy komplex, felhasználói szempontból praktikusabb és kényelmesebb járgányról van szó, amely minden sofőrnek eszébe juttatja, miért is jó autót vezetni, s nem hagyni mindent az elektronikára.