A Hyundai i10 után a valamivel tágasabb és nem is annyira drágább i20 került a kezem ügyébe. Méretben és felszereltségben ideális autó a még megfizethető városi, vagy kisebb családi autó kategóriában, csak kár, hogy nem kapott valamivel erősebb motort.
A Hyundai i20-nak jót tett a modernizálás
Az i20-ból tavaly Szlovákiában 1294 darabot sikerült eladni, ami éves szinten 16 százalékos növekedést jelent, de sajnos még ezzel sem tudott bekerülni a 15 leggyakrabban vásárolt autó közé. A konkurens Škoda Fabiából 2595 kelt el. A cseh hatchback viszont 5 centiméterrel hosszabb, s összességében közelebb áll a kompakt szegmenshez, míg az i20 továbbra is elsősorban a városi, vagy a városba ingázók autója maradt.
Külső és belső
Az i20 tavaly átesett egy decens modernizáláson, megváltozott az elülső és a hátsó lökhárító, de megjelent az új, a tesztautón is látható Lime metálfényezés, amely az érdekes kialakítású 17-colos kerekekkel együtt nagyon jól mutat. Gazdagabb lett a biztonsági rendszerek kínálata, például az autonóm vészfékező rendszer városi és városon kívüli vezetésre összpontosító funkciókat is kapott, és az autókon kívül a gyalogosokat és a kerékpározókat is érzékeli. Ugyanúgy újdonságnak számít az LFA sávtartó rendszer. A modellnél megjelennek a full-LED fényszóról, a hátsó LED lámpák csak a tesztelt Style felszereltségi szinttől elérhetőek.
Az utastér is átesett némi változáson, túl sok újdonságra viszont ne számítsanak ezen a téren. Megmaradt a műszerfal bordázott része, de a kemény műanyagok sem tűntek el, bár semmi sem nyikorok, minden egyes rész jól illeszkedik egymáshoz. A médiarendszer nagyobb, 10,25 colos képernyője új, a reakcióidők viszont gyakran a régmúlt időket idézik. Kár, hogy az Aplle Carplay és az Android Auto alkalmazásokat csak vezetékes csatlakozással lehet használni. Aki egyébként a klasszikus vezérlőgombok szereti, az nem fog csalódni, az i20 aktuális változatában eleget talál belőlük.
Ami a motort illeti
Meglepő módon még a kínálat részét képezi az 58 kW (79 LE) teljesítménnyel bíró 1,2-es erőforrás, az ötgangos manuális váltóval kombinálva ez számít alapnak. A tesztelt járgányban a kínálat csúcsát képező egyliteres háromhengeres T-GDi erőforrást találják, amelynek teljesítménye 74 kW (100 LE). A teljesen visszafogott, hétköznapi vezetéshez elég, különösen ha belegondolunk, hogy az autó súlya 1,1 tonna környékén mozog. A jól működő hétgangos duplakuplungos automata váltóval kombinálva a maximális forgatónyomaték 200 Nm, mégis volt egy kis hiányérzetem. A kínálat csúcsától azért valamivel többet várnák. A legélvezetesebb országutakon vezetni, a faluk közti kanyarokat nagy elánnal veszi be, a merevebbre állított futómű és a 17 colos kerekek itt nem fognak zavarni. Az i20 a városban is kényelmes, de azért a merevebb beállítást érezni a rossz minőségű utakon.
Ami a fogyasztási mutatókat illeti, városban hét liter környékére sikerült leszorítani 100 kilométeren, országutakon 5,5, autópályán pedig 6,8 liter környékén mozgott a benzinfogyasztás 100 kilométeren.
Összegezve
A modernizálás leginkább vizuális szinten tett jót az i20-nak. Én el tudok képzelni a motorházban egy erősebb erőforrást, és valamivel gazdagabb alapfelszereltséget, de a saját árpolitikáját persze minden egyes autógyártó a saját igényeihez igazítja. Ha viszont a másik oldalról próbálom megközelíteni a dolgot, s azt kell mondanom, hogy az i20 határozottan jobban megéri az árát, mint a kisebb i10.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.