Andrej Salnert, a Helyesen Igazgatott Társadalom Intézetének – Slovak Governance Institute (SGI) koordinátorát

A jelenlegi Dzurinda-kabinetben nagyon sok a miniszter egy ilyen kis ország szükségleteihez és lehetőségeihez képest. Egyszerűen szólva, túl sok a húsz tárca, rendkívül bonyolult a kapcsolattartás az egyes minisztériumok között, nehézkessé teszi az ügyintézést. A miniszterelnök szerepét is át kellene alakítani: egyrészt ki kellene hangsúlyozni irányító szerepét, másodsorban olyan embernek kell lennie, aki képes feloldani két kormánytag, vagy két tárca közötti feszültségeket, mindkét szembenálló féllel tárgyalóasztalhoz tud ülni. Egy széles koalíción nyugvó kormány soha nem lehet konfliktusoktól mentes, ezért kellene erősíteni a kormányfő egyeztető szerepét.

Hogyan értékeli azt, hogy a négy párt által alakítandó kormányból egy híján eltűnnek a miniszterelnök-helyettesek?

Tudatosítani kell, hogy mást jelent a miniszterelnök-helyettesi és a miniszterelnöki tanácsadói tisztség. Logikusan tehát, az erős miniszterelnök-helyettesi hivatalok helyett inkább a kormányfő közvetlen tanácsadói gárdáját kell bővíteni, akár a miniszterelnöki hivatal helyzetének megerősítésével. Szintén kudarcot vallott a miniszter-államtitkár modell. Tudjuk, hogy az elmúlt választási időszakban egy miniszterhez soha nem a saját pártjából ültettek oda államtitkárt. Ez rendben is lenne, hiszen így a koalíciós partnerek könnyebben tudnak ellenőrizni egy-egy tárcát. Néhány esetben azonban komoly nézeteltérés fordult elő a miniszter és államtitkára között, és ez semmiképpen sem használt a tárcának,de a kormánynak sem. A jövőben ezért biztosítani kellene, hogy az új kormányban egy miniszteri posztra jelölt politikus maga választhassa ki államtitkárát, vagy legalábbis legyen beleszólása.

Említene még néhány nem logikus dolgot a jelenlegi államvezetésben?

Hogyne, számosilyen példát említhetnék. Itt van például az a sajátos szlovákiai jelenség, hogy a nagykövetségeken működő kereskedelmi kirendeltségeket a gazdasági minisztérium ellenőrzi, a nagykövetségeket viszont már a külügyi tárca. Itt a legkézenfekvőbb megoldás lenne az utóbbi alá rendelni mindkettőt.

Fontos lenne még tisztázni a kormányprogram hatáskörét. Milyennek kellene lennie?

A kormányprogram az elmúlt választási időszakban nem volt más, mint egy vázlat, amelynek nem volt kötelező megtartani egyes pontjait. Éppen ezt kellene megfordítani: a kormányprogram legyen olyan szerződés, amelyben a kabinet bizonyos dolgokra kötelezi magát. Más megközelítésből szerződés lehet a választópolgárok és az általuk megválasztott kormány között. Más kérdés, persze, hogy az új kormány mit ígér, és mit engednek meg a lehetőségek.