Központilag határozzák-e meg a kötelező olvasmányok körét, illetve milyen mértékben kapnak szabad kezet a művek kiválasztásában a tanárok? Mi az elsődleges szempont a választásnál?
„A gimnazisták csak nyugodtan legyenek mindenevők”
A középiskolák számára az érettségi követelményrendszer a mérvadó, a tanárok is ehhez igyekeznek igazodni, hiszen az új érettségi rend ezt követeli meg tőlünk az írásbeli és a szóbeli vizsgák során is. Ez a követelményrendszer tételesen megnevez bizonyos, az általános műveltség körébe tarozó műveket, ami bizonyos szempontból nyomasztó a tanár számára, hiszen egyrészt központilag kiadott elképzelésnek kell megfelelnie, másrészt hatalmas az anyagmennyiség. A tanár szabadsága ezekkel a megszorításokkal együtt azért létezik, az ajánlott olvasmányok segítségével tudja elsősorban érvényesíteni elképzeléseit, persze ha talál rá időt. Hogy mi az elsődleges szempont az ajánlott olvasmányok esetében, az a tanár egyéniségétől függ.
Megcsontosodott-e mára a kötelezők köre? S ha nem, milyen gyakran változik?
A kötelezők köre legfeljebb a modern irodalom esetében változó. Bár a kollégák közt általános a vélemény, hogy a régi irodalom nehezen emészthető a diákok számára – egyszerűen a nyelvezete miatt. Ilyenkor bizony a szövegértés első fázisával kell kezdeni az olvasást. Visszatérve a modern irodalomra, bizony időnként bekerül a követelményrendszerbe olyasmi, aminek az irodalmi értéke véleményem szerint megkérdőjelezhető. Lehet, hogy most meg fognak a kollégák kövezni, de úgy vélem, a szlovákiai magyar irodalom némely alkotása esetében nehéz a diákok számára hitelessé tenni, hogy az elemzett mű Kosztolányi vagy Móricz regényeinek magasságában lebeg. Azért mindez oldható Grendel Lajos novelláinak elemzésével - tapasztalataim szerint erre nagyon fogékonyak a diákjaink.
Segítik-e a kötelező olvasmányok az úgynevezett olvasási életprogram kialakulását?
Úgy gondolom, mindenképpen. Egy jó mű üzenete annyira sokrétű, hogy mindenképpen meg kell, hogy érintse a diákot. Persze azt, hogy ebből olvasási életprogram lesz, azt nem merném mondani – ez soktényezős dolog, az iskola nem helyettesítheti a családi mintát.
Könnyen beszerezhetők-e a kötelezők? Többnyire megvásárolják vagy inkább kikölcsönzik a könyvtárból?
Átfogó képet nem tudok adni erről a problémáról. Úgy látom, nálunk, Dunaszerdahelyen a helyi könyvtár nem igazán tudja a lépést tartani a megnövekvő igényekkel. Az ember ezt a problémát úgy szokta megoldani, hogy időben jelzi az elvárásait, és így a diákok egymásnak kölcsönzik a műveket.
Miből veszi észre a tanár, hogy a diák nem olvasta el a kötelező olvasmányt? Gyakran megesik-e ez?
Ehhez elég néhány keresztkérdés. Igen, sajnos gyakori, hogy kiderül, a diákok nem olvasták el a kívánt művet.
Miért van, hogy sokszor kínszenvedést és nem intellektuális élvezetet okoznak a kötelezők?
Bár mindig érdekelt a modern lélektan, erre a kérdésre nem tudok választ adni. Ha csak a saját ízlésvilágomból indulok ki, azt mondhatom: mindannyian mások vagyunk, más az ízlésünk. Persze tegyük hozzá, vannak emberek, akik sosem barátkoznak meg az olvasással. Istenem, attól még lehetnek értékes emberek. Azért magyartanárként mindig arra voltam a legbüszkébb, ha egy nyakasabb diákkal sikerült elolvastatnom egy remek novellát.
Több esetben maga az olvasás, a szövegértés is gondot okoz a diáknak. Tapasztalta-e ezt a gyakorlatban?
Igen, természetesen, bár én gimnáziumban tanítok – gondolja el, milyen nehéz a dolga annak a tanárnak, aki heti két órában egy szakközépiskolában tanít. Ilyenkor szerintem az segíthet, ha a tanár maga olvassa fel a művet vagy annak részletét, és együtt értelmezhetik az adott művet.
Általában mivel jellemezhetnénk a tizenévesek olvasási szokásait? Olvasnak-e, esetleg csak a kötelezőket vagy azokat sem?
A gimnazisták szerintem rendszeresen olvasnak. Hogy mit, azt nem tudom pontosan. A kötelezőket a becsületesebbje, az érdeklődőbbek, a „többi” pedig valamelyik „kötelezők röviden“ sorozatból ismeri meg legalább a művek cselekményét. Mit tegyünk, nem vagyunk varázslók!
Mit olvasnak, melyek a kedvencek? Akár ponyvát is, csak olvassanak?
Igen, úgy gondolom a gimnazisták korosztálya nyugodtan lehet mindenevő az olvasást illetően, úgyis minden a felnőttkorban tisztul le. A diák csak nyugodtan olvasson lektűrt. Én bevallom, Stephen King színvonalasabb novelláival is próbálkoztam már – szép sikerrel. Történelemtanárként nagy élmény volt számomra, amikor egy diákom a Da Vinci-kód című bestsellerről tartott beszámolót, és vitatkozhattunk annak történelmi és irodalmi aspektusairól. (-cz-e)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.