Van kilátás az esetleges kárpótlásra

Pozsony. „Dél-Szlovákiából – a deportálások első szakaszában – 12 ezer magyar nemzetiségű személyt vittek Csehországba 1945 szeptembere és decembere között. Az akciót hivatalosan azzal indokolták, hogy Csehországban szükség van munkaerőre, miközben az intézkedésnek nem volt törvényes háttere. Elsősorban a munkabíró személyeket lakoltatták ki, ugyanakkor figyelemre méltó a megvalósítás etnikai jellege és represszív módja, mely által sérült az érintettek emberi méltósága és korlátozták mozgásszabadságukat” – olvasható abban a Štefan Šutaj történész által kidolgozott elemzésben, mely a kormány felkérésére készült. A Mikuláš Dzurinda által vezetett kabinet ugyanis megbízta Csáky Pál kisebbségügyi és emberjogi miniszterelnök-helyettest, hogy független szakemberekkel készíttessen elemzést arról, a zsidókon kívül ki mindenkit illene még kárpótolnia az államnak.

A Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézete három dokumentumot adott át Csáky Pálnak: az egyik a magyar nemzetiségű polgárok 1945 és 1948 közötti üldözéséről, a második az egykori Szovjetunióba hurcoltakról, a harmadik pedig a roma holokausztról szól.

Štefan Šutaj bőven foglalkozik Eduard Beneš vitatott elnöki dekrétumaival, és elemzésében hangsúlyozza: a dokumentum nem javaslat az esetleges kárpótlásra, csak megpróbálja megfogalmazni azokat a sérelmeket, melyek alapján – megfelelő politikai akarat mellett – meg lehet fogalmazni bizonyos kárpótlási igényt. A történész beszámol a csehországi deportálásokról, a lakosságcseréről, a népbíróságok tevékenységéről, és elemzése elején figyelmeztet: a magyarellenes intézkedéseket, pontosabban azt a módot, ahogyan 1945 után az úgynevezett magyarkérdést próbálták kezelni, nagyban befolyásolták a Trianon, illetve az első világháború előtti és alatti rossz magyar–szlovák kapcsolatok.

Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy 1945–1948-ban hány magyar nemzetiségű polgárt telepítettek ki Csehszlovákiából Magyarországra. (sza)

Lakosságcsere által 45 475

Háborús bűnösök 2 905

R-transzportokkal (különleges rezsim alapján) 1 034

A lakosságcseréről szóló egyezmény megkötése előtt 11 837

A felszabadulástól a csehszlovák közigazgatás bevezetéséig 10 196

Az egyezmény aláírása után, de nem a megállapodás értelmében 11 057

A lakosságcseréről szóló egyezmény alapján 1 083

Oroszvárról (a párizsi konferencia döntése) 73

Önként távozott 6 000

Összesen 89 660