Keresés

A mobiltelefon manapság már megszokott és elfogadott használati tárgynak számít. Nem csak az üzletemberek, menedzserek kezében látható, a fiatalok is mind többet használják.

„Nem találunk szavakat.” Talán emlékszünk még rá, ezzel a mondattal indul Esterházy Péter Termelési regénye. Filozopterkedéseim utolsó darabját én is legszívesebben ezzel a mondattal indítanám.

Nem a nyomda ördöge, de még csak nem is a nap heve, hanem a szerkeszto rossz esze az oka annak, hogy múlt havi mellékletünkben két szép reményu, fiatal és tehetséges szerzo neve is oly rejtjelezve jelent meg, ahogy: alig dekódolhatóan.

Talán elfogadható az a vélemény, hogy a lexikonok, enciklopédiák ma is özkedvelt formájukat a felvilágosodás modern szellemének, a pozitivizmus aprólékos, szorgalmas adatrögzítésének és pontos helymeghatározásainak köszönhetik.

Arany Jánosnak igaza lehetett (és volt rá oka), amikor a Szépirodalmi Figyelo 1861. évi 1. számában a következoket írta: „A létezo folyóiratok közt egyet sem tudunk, mely feladatául tuzte volna szépirodalmi törekvéseinket folytonos figyelemmel kísérni.

Repes az ember szíve a boldogságtól a remekbe sikerült, a Csallóköz madár- és növényvilágát bemutató színes könyv lapozgatása közben. Bár a Csallóközrol több kiadvány megjelent napjainkig, a lelkes dunaszerdahelyi környezetvédok fotói az újdonság erejével hatnak.

A Tersánszky-regényt olvastam éppen, amikor rátaláltam Tipary László El kell menni katonának…címu könyvére.

Aki ismeri a retorika és a képiség nemzetközileg elismert magyar kutatójánnak, Kibédi Varga Áronnak öt évvel ezelott megjelent tanulmánykötetét (Szavak, világok.

Ady költészetének újraértelmezése az ezredfordulón talán a legnehezebb feladat azok közül, amelyeket a magyar modernséggel foglalkozó irodalomtörténész kituzhet magának.

Avagy Köszöntés Hiccingából — (cseh)szlovákiai magyar költok 1918—2003 címmel jelent meg költészetünk legújabb antológiája a Madách-Posoniumnál Tóth László válogatásában.