Iskolai filozófia Felso-Magyarországon

Talán elfogadható az a vélemény, hogy a lexikonok, enciklopédiák ma is özkedvelt formájukat a felvilágosodás modern szellemének, a pozitivizmus aprólékos, szorgalmas adatrögzítésének és pontos helymeghatározásainak köszönhetik. S ez a — például a tisztaságon, a jelölés bizonyosságán, a táblázatok és a rendszerek hibátlan muködésén alapuló — felfogás makacsul tartja magát. Mintha a középkori enciklopédiák, lapidáriumok, bestiáriumok a mai (sot, már a felvilágosodás korabeli) ember számára logikátlannak tuno, egy teljesen különbözo világlátáson alapuló, kommentárjellegu szövegei csak afféle távoli, kitagadott rokonok lennének.

Ebben a modern szellemben íródott Mészáros András A felso-magyarországi iskolai filozófia lexikona címu könyve is, mely — annak ellenére, hogy mindössze egy meghatározott korszak és földrajzi térség történetének bizonyos területével foglalkozik — meglep a felgyujtött anyagmennyiség nagyságával. Bár Felso-Magyarország iskolahálózatának fejlettségérol és gazdagságáról, akár Pázmány Péter nagyszombati egyetmének, akár Kassa, Eperjes vagy a bányavárosok iskoláinak jelentoségét felidézve, mindenkiben élhet bizonyos kép, mindenképpen megdöbbento az itt muködo tanárok, illetve a tanárkodás mellett filozófiai, teológiai, esztétikai és etikai stúdiumokkal foglalatoskodó egyének magas száma. Érdemük óriási, hiszen ok voltak azok, „akik meghonosították Magyarországon az európai filozófia aktuális eszméit, és — ahogy Erdélyi János megfogalmazta — szinkronban tartották a magyar muvelodést az európai törekvésekkel.” Mészáros András aprólékos és alapos kutatói munkát végzett, s szócikkeiben nemcsak az életrajz s a vallott filozófiai rendszerek meghatározó jellemzoit adja meg, hanem a publikációk, illetve a forrásjegyzék kimeríto felsorolását is. Utánajárt minden olyan személynek, iskolának, tankönyvnek, rendeletnek, mely az iskolai filozófia történetének változásait befolyásolhatta. Ebbe az általános képbe illik bele a könyv három alapfogalmának — az iskolai filozófiának, valamint helyének és idejének — meghatározása is. Az elso fogalom leírásához Mészáros Kantot hívja segítségül, aki „megkülönböztette az »in sensu scholastico« és az »in sensu cosmopolitico« filozófiát. Az iskolai filozófia tárgya ebben a felfogásban az ismeretek egy adott mennyisége és azok öszszefüggésrendszere. Vagyis a filozófia »in sensu scholastico« arra szolgál, hogy a tudományok nyújtotta ismereteket rendszerbe foglalja, azaz »a fogalom iskolai tartalma szerint a filozófia pusztán az ügyesség organonja«.” Ezek alapján tehát a lexikon olyan diszciplína adatait tartalmazza, mely egy, az adott idoben már lezárt rendszer állami, egyházi vagy felekezeti szándékok és filozófiai-teológiai alapvetések által meghatározott átadását jelenti, s melyre (ennek köszönhetoen is) az eklekticizmus jellemzo. A vizsgált hely, Felso-Magyarország definíciója — ami egyben a kutatott idot is meghatározza — szintén egy pontosan körülhatárolható területet jelöl ki. Ez a XVI—XVIII. században Magyarország felso részét, a Duna bal partja és a Tisza jobb partja közé eso területét jelentette, mely nem került a törökök kezére, „elenyészése pedig a Habsburg Birodalom és azon belül a történelmi Magyarország 1918-at követo megszunéséhez-megszüntetéséhez kötodik.”

A felso-magyarországi iskolai filozófia lexikona lapozgatása során egy eddig még feldolgozatlan, „fehér foltnak számító” területnek, Felso-Magyarország iskolai filozófiájának változatos, s olykor bizony belso ellentmondásokat is felszínre hozó szellemi térképe rajzolódik ki, melyet a katolikus, protestáns, ferences stb. iskoláknak az adott korban engedélyezett szellemi áramlatai, a valóban ható áramlatok, a helyi különlegességek, a tanári egyéniségek munkája, az állami szabályozó rendeletek, illetve ezek kölcsönhatása tagol. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy mindezek háttere, vagyis a gondolatok és áramlatok mélyebb ismertetése nem lehet egy ilyen módon felfogott lexikon tárgya, s ez a pozitivista adatfeldolgozás alapveto hiányára mutat rá, mely így óhatatlanul saját tárgyának értelmezhetoségét szukíti. A partikuláris dolgokra való nagyobb odafigyelés az utóbbi évtizedek gondolkodásának tendenciája, s ez — ahogy többek között Foucault és Barthes munkássága is mutatja — a történelem szövetének különféle, néhány aspektusból marginálisnak tuno szálait is érinti. Ennek értelmében várható, hogy a lexikon után a téma egy más világlátáson alapuló, történeti kutatására, elemzésére is sor kerül. (Kalligram, Pozsony 2003)

eke Zsolt