Helyreigazítás

Nem a nyomda ördöge, de még csak nem is a nap heve, hanem a szerkeszto rossz esze az oka annak, hogy múlt havi mellékletünkben két szép reményu, fiatal és tehetséges szerzo neve is oly rejtjelezve jelent meg, ahogy: alig dekódolhatóan. (Feltüntettem, ott volt a nevük, de nem egészen úgy, illetve nem pontosan ott, ahogy és ahol kellett volna.) Mintha maguk kérték volna titokban tartásukat.

Sajnos, nem errol van szó, errol szó sem volt, ezért mindkettojüktol, Cselényi Árpádtól és Mizser Attilától (együtt és külön-külön), valamint az olvasóktól elnézést kérek.

Az Új könyveink rovatban bemutatott Fehér Sándor-verseskötet illusztrátora Cselényi Árpád tornaljai képzomuvész és tanár, akinek kiállításait számos helyen láthatta már a közönség. Ugyanarról a Cselényi Árpádról van szó, aki az Artfalatok címu fiatal írók antológiáját, valamint Ardamica Ferenc Az akasztott ember kötele címu novelláskötetét illusztrálta. Cselényi Árpádé a mostani Könyvjelzo címoldalának illusztrációja is.

Mizser Attilának a költotárs Szászi Zoltán Szigetérol szóló recenziója, melyet a Könyvjelzo júniusi száma közölt, egy hosszú és gyümölcsözo együttmuködés és együttgondolkodás elso nyoma volt — de nevének csak a szerzok közt volt nyoma, a recenzió alól lemaradt. Mostani számunkban Balla Zsófia és Csehy Zoltán ismerteti Mizser Attila legújabb kötetét, a következo oldalon Mizser Attila újabb recenziója olvasható. Csanda Gábor