A Tündérkert krónikája

Repes az ember szíve a boldogságtól a remekbe sikerült, a Csallóköz madár- és növényvilágát bemutató színes könyv lapozgatása közben. Bár a Csallóközrol több kiadvány megjelent napjainkig, a lelkes dunaszerdahelyi környezetvédok fotói az újdonság erejével hatnak. A Nap Kiadó gondozásában megjelent kötet szerzoi azonban ennél sokkal többre vállalkoztak: megpróbálták bemutatni az egykori Aranykert múltját és jelenét, településszerkezetét, lakóinak életét az ókortól napjainkig.

Nagyszeru ötletnek bizonyult a települések ismertetésénél a lexikális adatok mellett a korábbi szerzok (Fényes Elek, Ipolyi Arnold, Borovszky Samu, Komlóssy Ferenc) munkáiból való idézetek összeválogatása, amivel olvasmányosabbá, érdekesebbé teszik ezt a kétségkívül figyelemre méltó könyvet.

Az átfogó jellegu munka természetszeruleg nem kerülheti meg a Duna legnagyobb szigetének és a rajta elterülo települések névmagyarázatának kérdését sem. Öröm ismét szembesülni Püspöki Nagy Péter remek munkájának (A Csallóköz neveirol) idézeteivel. Rajta kívül számos ismert és ismeretlen kutató, sot laikus véleménye is megtalálható e történelmi oknyomozásban, eldöntetlenül hagyva a kérdést. Az impozáns felsorolás valószínusíti ugyan a türk eredetet, de a forrásmunkák hiányos ismerete miatt aligha kerülhet sor az egyértelmu állásfoglalásra. Mással ugyanis aligha magyarázható, hogy a prágai Károly Egyetem világhíru turkológusa, a Török Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, Blaskovics József professzor szófejtése nem szerepel a könyvben. Annál is inkább szembetuno ez a hiány, mivel tucatnyi település nevének szófejtése (Bos, Bodak, Vajka, Misérd, Csiliz stb.) is munkásságának része. Ehhez tudni érdemes, hogy a honfoglalást megelozoen a Kárpát-medencét a türk nyelvcsaládhoz tartozó avarok népesítették be, akik a késobbiek folyamán beolvadtak a népvándorlás során idevetodo népekbe. Jelenlétük többek között épp az általuk megalkotott, napjainkig fennmaradt településnevekben érheto tetten. Ebben az oknyomozásban szinte bizonyosra veheto, hogy Csölle község neve abból az Öreg-Dunából kiágazó Csalló folyóból származik, amelynek eredeti jelentése zuhogó, zubogó. Bátky Zsigmond néprajzkutató a történelmi tények ismeretében helyes úton indult el a néveredet nyomában, azonban azt valószínuleg nem tudta, hogy a türk nyelvek írásmódja évszázadokon keresztül rendkívül bizonytalan volt annak következtében, hogy arab írásjeleket használtak, így ugyanazt a szót sokszor több változatban is rögzítették, illetve az egyes változatok nem ugyanazt a fogalmat jelölték. Az általa említett csarlak-csirlak (sirály), változata a csarlag, amely zuhogót, zubogót jelent. Ez viszont egyértelmu utalás a tavasszal megáradt, majd a zöldár levonulását követoen hirtelen apadó folyó jellegére, amikor az egyik majd másik irányba nagy sebességgel ömlik át a két meder között a nagy mennyiségu víztömeg.

Az elso meglepetés akkor éri az olvasót, amikor kiderül, hogy a honfoglalás tulajdonképpen megszállás volt. Ugyancsak felvetodik a kérdés, hogy vajon van-e különbség a felszabadító és a megszálló között, ha ugyanezzel a fogalommal élnek a szerzok a Rákóczi-szabadságharc kapcsán. A történelmi áttekintés szerzoje a mohácsi csatavesztés utáni éveket a zurzavar és fejvesztettség idoszakaként értékeli, holott a kortársak csak egy jelentéktelen ütközetnek tekintették — más kérdés, hogy évtizedek múltán kiderült, ekkor kezdodött az ország három részre szakadása —, ez az oka annak, hogy az ország meghatározó egyéniségei a törökkel való szembefordulás helyett hatalmi harcba kezdtek egymás ellen (Szapolyai — Ferdinánd). A szultán sem próbált fél emberölton át tartósan berendezkedni Magyarországon, hiszen nem érezte nyeregben magát. Furcsának tunik, hogy a negyven évig uralkodó és az ország korszerusítésében oroszlánrészt vállaló Mária Terézia egyetlen sort sem érdemelt ki magának, fia, II. József tevékenysége viszont tág teret kap, holott sok esetben vitatott rendeleteit halála elott nagyrészt visszavonta, így jelentosége máig vitatott kérdés a szakemberek körében. Furcsa módon a magyar történelem ismertetése a szabadságharc bukásával lezárul, holott a dualizmus idoszaka hozta el az ország, vele együtt a Csallóköz számára azt a viharos gazdasági, társadalmi és muszaki fejlodést, amelynek alig akad párja a világon.

Csak sajnálni lehet, hogy nem ismerik a szerzok Fejto Ferenc munkásságát, tekintve, hogy akkor tudnák, nem a trianoni béketárgyalásokon vetodött fel eloször Csallóköz elcsatolásának a kérdése. A kiváló francia történész levéltári dokumentumokkal bizonyítja, hogy a cseh-szlovák emigráció már 1916-ban átadta az antanthatalmaknak azokat a térképeket, amelyeken a Vác—Salgótarján—Miskolc vonalig kívánták a megalakítandó Csehszlovákia határait kiterjeszteni. Ennek fényében válik érthetové, hogy a cseh légiósok miért igyekeztek 1919 tavaszán ezt a vonalat elfoglalni. Az eredeti szlovák szöveg magyarítása is tartalmaz néhány meglepetést, igazi leiterjakabot. Csallóközt oseink bejövetelét megelozoen megült(!) helynek mutatja be, a sziget védoi kicsapnak(!) ellenfeleikre, a hadseregek pedig ütközet helyett találkoznak egymással.

Figyelemreméltó, érdekes könyv A Csallóköz szívében, amelynek ott van a helye minden, szüloföldje sorsát szívén viselo olvasó könyvespolcán. Bár a következo kiadás kapcsán egyértelmuen ajánlatos lenne a mu kifogásolt fejezeteinek átdolgozása. (Nap Kiadó, Dunaszerdahely 2002) Ozogány Erno