Egy(-két) ceruza története

A Tersánszky-regényt olvastam éppen, amikor rátaláltam Tipary László El kell menni katonának…címu könyvére. Az említett regénnyel ellentétben itt nem a ceruza, hanem maguk a katonafüzetekbe, illetve dalosfüzetekbe bejegyzett szövegek vándorolnak: az ezekbe foglalt kedves népdalokat, balladákat, katonanótákat vagy éppen a saját szerzeményeiket másolták nagy buzgalommal könyveikbe a bajtársak.

A dalosfüzetek és katonafüzetek, valamint az azokban megorzodött szövegek a világháborúk — elsosorban a második világégés — közismert, a korabeli rádióban sugárzott propagandadalaival, katonanótáival szemben talán kevésbé ismertek. Tipary László gyujtése ezért is fontos forrás. Mintegy alulról, a közkatona szemszögébol láttatja a katonaéletet, segítségével árnyaltabb képet kaphatunk a háborúk vagy a boldog békeidok bakáinak mindennapjairól. Az itt bemutatott daloskönyvek, füzetek alkotói, öszszeállítói tényleges katonaidejüket tölto katonák, akik ilyenformán örökítették meg a katonaéletben szerzett jó vagy éppen kellemetlen élményeiket; máskor az otthonról hozott kedves dalokat, versikéket is bejegyezték füzeteikbe. Tipary László — sok más érdekes korabeli dokumentum (pl. fényképek, képeslapok, katonai elbocsátó lapok) mellett — három ilyen katonafüzetet és egy emlékkönyvet mutat be, Ipolyság környéki jó tollú kiszolgált katonák féltve orzött kincseit. Tipary személyesen ismerte, ismeri is az egyes szerzoket, akiknek elobb vázolja az életútját, majd ismerteti a katonafüzeteik tartalmát (és ami külön dicséretre méltó, pontos leírást ad magukról a füzetekrol is).

Mindegyik bemutatott katonafüzetben megtalálható — nem is egy — (tüzér)hiszekegy, -litánia, -miatyánk, a legismertebb egyházi hitvalló és bibliai szövegek rendkívül szellemes, „katonásított” átirata. Egyik kedvencem a Szent Péter gonoszsága címu Hornok Pál-szerzemény, amely szerint Jézus, mikor a katonát teremtette, pontosan tollba mondta Péternek, mi is jár a bakának (72. o., pl. „…tejeskávé, fehér kenyér, puha…”), a nagyothalló Péter azonban a következoket jegyezte le: „Testgyakorlat, zupa.” Az egyes füzetekben rokon az is, hogy szerzoiket hasonló okok, körülmények ösztönözték az írásra. Mikor verselt hát a katona? „Mikor napos voltam, unalomból…” (31. o.) vagy „…egy szép vasárnap délután…” (75. o.). A könyvekben szereplo írások — mind mufajilag, mind témájukat tekintve — meglehetosen változatosak: az említetteken kívül vannak itt levelek (a szüloknek, kedvesnek), népballadák, népdalok, nóták, szellemes és olykor sikamlós versikék, a naiv rigmusoktól (a következo akár Szabolcska Mihály tollából is szökkenhetett volna: „Bokorban epedo kislányka ül, / Tiszta éghajlat mindenfelol, / Mégis egy kis madár ül az ágon, / Aranyos lepke csüng a virágon.” — a szintén remekbe sikerült folytatás a 38. oldalon olvasható…), a „Petofi-klasszikusokra” emlékezteto sorokon át a már-már Adyt idézo bor(z)ongásig (Összeomlás, Hornok Pál verse — 74. o.). A katonatársak bizonyára ismerték egymás szerzeményeit (hiszen eloszeretettel másolták oket saját füzetükbe), sot valószínuleg véleményezték is azokat. Hogy az öncenzúra is muködött, erre Medgyesi Pál katonafüzete a példa, amelybol az elso hat lap hiányzik. Tipary László szerint maga a szerzo kurtította meg a füzetet, mert az ide jegyzett versek vaskos szavakat tartalmazhattak.

A könyvben szereplo katonafüzetek szerzoi között van, aki még az elso világháború elotti idokben katonáskodott, és olyanok is akadnak, akik már a csehszlovák hadseregben szolgáltak. Az imént említett palásti születésu Medgyesi Pál tényleges katonai szolgálatát még a Monarchia idejében töltötte, „Ferencz Jóska” bakájaként (akit aztán egyik saját költeményében szerepeltet is), majd harcolt az elso világháborúban. Medgyesi született poéta, foleg ha udvarlásról van szó. Verseivel — valószínuleg egyidejuleg — több hölgyet is boldogított. Figyelemre méltó, hogy a „civilben” ácsmester Medgyesi milyen ügyesen bánik a szavakkal: „…lehetek-e az Ön foigényese a jövo boldogságra?” — kérdezi Annuskától. Saroltának, akinek egyfolytában a „bájos hajlamaira” gondol, azt kívánja, hogy levele az „egészség mámorában” találja a kedvest, és arra kéri, küldjön „gyógyító balzsamot”, vagyis választ, hogy ezáltal újra érezhesse a „túlboldogság gyönyöreit”. A Mariskának szánt levél befejezetlen maradt, s ami megíródott belole, elmarasztalja a lányt, amiért titkolózik („…sötét homálytengerbe takartál…”), pedig Medgyesi, a daliás tüzér, így ír: „..a legszigorúbb szolgálatnak is terhére érted életemet reszkíroztam.” Ilonkának és Juliskának versben vallott szerelmet a gáláns udvarló. Tanulságos a Szerelmi levél a házasságról címu Medgyesi-költemény.

Hornok Pál katonafüzete kalandos úton jutott Tipary László birtokába. A Horvátiban született Hornok azoknak a felvidéki magyar fiúknak egyike volt, akik Csehországban, egész pontosan Terezínben szolgáltak 1927—29 között. Míg Medgyesi szövegeit német kifejezések tarkítják (mivel akkoriban a német volt a vezényleti nyelv), Hornoknál több cseh nyelvu katonai kifejezés található, de vannak itt cseh nyelvu bejegyzések is, amelyeket a cseh katonatársak, barátok másoltak a füzetbe. Arról, hogy az új vezényleti nyelv elsajátítása mennyi gondot, fejtörést okozott a magyar fiúknak, a Hornok Pál versébol vett idézet is tanúskodik: „Ahogy a felvezeto tolem elmegy, / A furcsa két szó a nyelvemrol is elmegy. / De ha az a jelszó eszembe nem jön, / Akkor jaj nekem, ha vizsgálják a posztot.” A Késon címu költeményébol kiragadott pár sor akár az összeállítás mottójául is szolgálhatna: „Repül az ido, változik minden, / Ami volt tegnap, az ma már nincsen. /… Meg lesz minden emlék, itt ebben a könyvben, / Olvasd, kedves rózsám, olvassátok többen.” (76. o.) Az ugyancsak Horvátiban született Csala Ferenc Prága Ruzín nevu városrészében szolgált 1932—34 között. Az o feljegyzéseinek különlegessége, hogy a katonafüzetében egy magyar—cseh szótárt vezetett, a katonai szolgálattal kapcsolatos legfontosabb kifejezések jegyzékét, sot rendkívül alapos feljegyzéseket is készített a korabeli csehszlovák hadsereg szervezeti felépítésérol.

Tipary László érdeme, hogy a könyvben bemutatott három katonafüzet és egy emlékkönyv mellé a korhangulat hitelesebb megidézéséért több rövid ismertetot is beépített, amelyekben bemutatja az I. világháborút megelozo évek katonáinak életét; a hontnádasdi Piatrik József számára 1909-ben, illetve kilenc évvel késobb kiállított katonai elbocsátó iratok kapcsán szól az obsitról, az obsitosokról, a Messze van még a Terezíni kaszárnya címu fejezetben pedig a csehszlovák hadseregben szolgáló magyar fiúk sorsát követi figyelemmel.

Tipary László könyve is jó példa arra, hogy van még feltárni, felfedezni való sze(g)lete múltunknak, s akár egy kopott, ócska füzet a padláson is micsoda értékeket rejthet. (Lilium Aurum, Dunaszerdahely 2003)

B. Mánya Ágnes