Keresés

Gyakori szereplője a magyar népmeséknek a harmadik, legkisebb gyermek, aki tengernyi veszélyes kaland után elnyeri a fáradalmai jutalmát, a szépséges királylány kezét és a fél királyságot. A való életben persze egészen másként játszódnak le az ilyen történetek, de ezek is bővelkednek valószerűtlen, fantasztikus fordulatokban.

Jó már nekünk – nyugtázom elégedetten a gazdasági tárca statisztikai jelentését böngészve, hiszen a 2000-es nyolccal szemben ma már több mint nyolcvan hiper-szupermarket üzemel az országban.

Emberek, adakozzatok! Adakozzatok, hisz adni jobb, mint kapni! Mert látnotok kell, hogy él itt közöttünk egy szerencsétlen sorsú csoport, mely hovatovább száraz kenyeret is alig tud éhező gyermekei szájába adni. A társadalom számkivetettjei ők. S mindez miképpen lehetséges a boldog és büszke 21.

Magas, sovány, fejkendős asszony. Gyűjtöget a Vág-parton, madzaggal összekötött csomagokat cipel – a vagyonát. Aki így látja, nehezen hiszi el, hogy egykor jobb napokat látott. Magas, karcsú, elegáns nő volt valamikor. Az ötvenes években a falusi színkör oszlopos tagja volt, ő volt a falu leggazdagabb lánya.

Sokan panaszkodnak karácsony előtt arra: úgy érzik, a vásárlási lázban elveszik az ünnep meghitt hangulata. Elsikkad a lényeg, elmarad a készülődés gyomorcsiklandozóan izgalmas érzése.
Az ünnepvárás szertartásai különösen a kisgyermekes családokban izgalmasak.

A karácsonyi ajándéközönbe elsősorban a kisgyermekes családoknál gyakran az élő kisállatok is beletartoznak. Megvásárlásuk eldöntéséhez azonban nem elegendő az állatszeretet; a meglepetésnek szánt jövevény számára megfelelő tartási- és életkörülményeket is kell teremteni – méghozzá élethossziglan!

A kapkodásban megfeledkeztünk az adventi koszorúról, de az ünnepi asztalon jól mutatna egy hangulatos dísz, és az utolsó pillanatban már nincs hozzá erőnk, hogy a tumultusban elinduljunk keresgélni...
A helyzet ilyenkor sem reménytelen.

A karácsony közeledtével szinte mindenkit elkap rövidebb-hosszabb időre a vásárlási láz.

Ige: „Újból haragra gerjedt az Úr Izráel ellen. Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: menj, vedd számba Izráelt és Júdát! A király pedig ezt mondta Jóábnak, hadserege parancsnokának: Járd be Izráel minden törzsét…, és számláld meg a népet, hadd tudjam meg a népnek a számát.

Bár Gömörben, pontosabban Rozsnyó környékén az életkörülmények idén sem lettek rózsásabbak, s a foglalkoztatottság sem szökött a csillagos égig, mégis örömmel tölt el, hogy ismét biztató helyzetjelentést tudok adni a karsztok alól. A sztori azzal kezdődik, hogy – a népballadát véve alapul – összetanakodék vagy tizenkét kézműves…