Rákóczi Ferenc, a legkisebb fiú

Kevesen tudják, hogy Rákóczi Ferenc is legkisebb, harmadik gyermek volt. Bátyja, György még csecsemőkorában meghalt, így csak ő és Julianna nővére érte meg a felnőttkort. A néphit szerint aranykanállal a szájában született, hiszen az ország legjelentősebb családjaihoz tartoztak szülei: Zrínyi Ilona és I. Rákóczy Ferenc gyermekeként 1676. március 27-én Borsiban látta meg a napvilágot (a családból egyedül ő írta a későbbiekben Rákóczinak a nevét). Csakhogy édesapja a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt hajszállal menekült csak meg a hóhértól. Mivel harmincegy évesen, 1676. július 8-án meghalt, úgy kívánta a kis Ferenc jövőjét biztosítani, hogy Lipót császárt jelölte meg végrendeletében gyámjának. Mondhatnánk: kecskére bízta a káposztát. Végül hosszas közbenjárásra sikerült a családtagoknak kijárniuk, hogy a főgyám mellett az anya, Zrínyi Ilona is gyámja lehetett.

1680-ban költöztek gyerekkorának legfontosabb helyszínére, a munkácsi várba. Korábban is megtették volna, csakhogy nagyanyja, Báthory Zsófia nem szívlelte menyét, őt okolta azért, hogy fia belekeveredett az összeesküvésbe a rebellis Zrínyiek és Frangepánok oldalán, ezért csak a várúrnő halála után foglalhatták el új otthonukat. Mondani sem kell, hogy anyja magyar hazafiságra nevelte őt, amit a szavak mellett tettekkel is kinyilvánított.

A fiatal özvegy beleszeretett a magyar szabadságharc ifjú hadvezérébe, 1682 nyarán feleségül is ment hozzá. Felső-Magyarország nagy részét Thököly tartotta ellenőrzése alatt, a délebbi vidékek meg a török kezén voltak. A császár semmit sem tehetett e frigy ellen, mivel keze nem ér el Munkácsig. Csakhogy a szultán végzetes hibát követett el: 1683 tavaszán ostrom alá vette Bécset. Az ellentámadás gyors és határozott volt, olyannyira, hogy három év múlva Budát és Magyarország jelentős részét is visszafoglalták az oszmánoktól. ĺgy Lipót birtokába kerültek a Rákóczy-javak is – a Zrínyi Ilona által tartott vár kivételével. Még ugyanebben az évben megérkezett a két olasz tábornok, Caraffa és Caprara által vezetett hadsereg Munkács falaihoz. Zrínyi Ilona itt saját tetteivel mutatott példát gyermekének. A kis Ferenc sorban járta a bástyákat, lelkesítő beszédeket intézett a katonákhoz. A készletek fogytával, Thököly egyre reménytelenebb helyzetbe kerülésével Zrínyi Ilona kénytelen volt feladni a várat. De csak férfiasan kemény feltételek mellett adta meg magát: az árvák kapják vissza javaikat – érdemes megemlíteni, hogy a Rákóczyak és a Zrínyiek birtokában országnyi területek voltak –, szabad emberként bánnak vele, gyermekeitől nem szakítják el. A Habsburgok ezúttal is hűek maradtak önmagukhoz: ahogyan édesapját, Zrínyi Pétert és nagybátyját, Frangepán Ferencet tőrbe csalták, ugyanolyan hitszegő módon bántak vele is. Alighogy megérkeztek Bécsbe, elszakították őket egymástól. Soha többé nem látta gyermekeit. A császár ráadásul a hírhedt Kollonics bíborost bízta meg a tizenkét éves Ferenc gyámságával. Négy év múlva fordult jobbra a sorsa, mivel Julianna nővére, azt követően, hogy férjhez ment, elintézte új családja, az Aspermontok révén a császári pátens kiadását, amellyel Ferencet nagykorúsították. Közben elméje pallérozására beiratkozott a prágai egyetemre, ahol matematikát, természettant és hadtudományt tanult. Ekkor még maga sem sejtette, hogy mit hoz számára a jövő: pelyhedző állal nem a harcra, hanem családalapításra készült. Sógora, Aspermont Ferdinánd tanácsára a rajnai hadseregnél tett látogatását használta fel arra, hogy titokban eljegyezze Charlotte Amália hesseni grófkisasszonyt, akit hamarosan feleségül vett. Az ifjú férj alig múlt tizennyolc, felesége tizenöt. A titokban kötött házassággal annyira felbőszítette az uralkodót, hogy házi őrizetbe vetette őt. A teljes kiengesztelésre két év múltán került sor, amikor az ifjú Rákóczi az uralkodót kérte fel elsőszülött fia keresztapjául. Sőt még birodalmi hercegi rangra is emelte.

Közben Thököly kurucai fellázadtak a császári önkény ellen, épp Rákóczi birtokain törtek ki a harcok. Ekkor a fiatal herceg Bécsbe sietett, amit az udvar a lojalitás jelének tekintett, a felkelők meg árulásnak minősítettek. Az összevont haderő hamarosan leverte a lázadást. Mint hamarosan kiderült, Rákóczi már ekkor is meg volt győződve arról, hogy vissza kell állítani Magyarország függetlenségét, csak még nem látta elérkezettnek az időt a harc megkezdéséhez. Ennek objektív és szubjektív okai egyaránt voltak: túl nagy osztrák haderő állomásozott az országban, illetve a magyar nemesség és a köznép gyanakvással szemlélte egymást, Rákóczi Ferenc pedig még alig lépte át a felnőttkort. A helyzet hamarosan gyökeresen megváltozott: kitört a spanyol örökösödési háború, amelyben a Napkirály ki kívánta szorítani a Habsburgokat Spanyolországból, ez egyidejűleg nagy katonai erőket vont el Magyarországról, valamint XIV. Lajos anyagi és fegyveres segítséget ígért a magyar szabadságharchoz. Ekkor Rákóczi és hű barátja, Bercsényi Miklós elérkezettnek látta az időt a szabadságharc megkezdésére. Csakhogy a francia királynak írt levelét elfogták, ezért 1701. május 29-én a császár Rákóczit elfogatta, a szabadságharc későbbi tábornoka pedig Lengyelországba menekült. Az ifjú herceget nővére ugyan figyelmeztette a veszélyre, csakhogy ő nem akarta magára hagyni beteg feleségét. Ennek eredménye az lett, hogy elfogása után Bécsújhelyre szállították, ugyanabba a börtönbe zárták, ahol harminc évvel korábban Zrínyi Péter kivégzése előtt raboskodott. Mondani sem kell, a Habsburgok ugyanazt tervezték vele, mint nagyapjával: a magyar alkotmányt semmibe véve osztrák bírósággal halálra ítéltetni. Elképzelhető, mit érezhetett az emigrációban Zrínyi Ilona, hallva a hazájában történtekről, hogy apja után fiát is a hóhér kezére adják. Csakhogy Rákócziné nem nyugodott bele a történtekbe. Egész családját riadóztatta, hogy megmentse férjét. A mainzi és a hannoveri követek egymásnak adták a kilincset Bécsben, minden eredmény nélkül. Ekkor döntő lépésre szánta el magát: bátyja segítségével megszöktette a börtönből Rákóczit, aki ezt követően Lengyelországba távozott. A legjobb helyre: a hű Bercsényi már várt rá. Azzal a hírrel, hogy a lehető legrövidebb időn belül meg kell indítani a nemzet szabadságharcát. Erre végül is 1703-ban került sor. De ez már a történelemkönyvek legfényesebb lapjaira került.