A természetből kapunk lakótársat

A díszállat-kereskedések kirakatai tele vannak szebbnél szebb, változatosnál változatosabb fajtájú állatokkal, és bizony, nehéz közülük választani. Az elhatározás általában gyorsan jön: meglátni és megszeretni egy pillanat műve. Azonban nem mindegy, kinek milyen állatot vásárolunk.

Az állatvásárlás nagy felelősség:

élő és érző lényt veszünk magunkhoz, akit nem szabad az ünnepek elmúltával kirakni, ha már meguntuk. Ha nem magunknak szánjuk őt, nem árt előtte egy kicsit tájékozódni: milyen nagy a lakás, ahová az állat kerül, van-e kertkapcsolat, van-e kisgyerek a családban, nincs-e olyan családtag, aki allergiás a szőrre, illetve a tollra. Melyikünk ne érzékenyülne el egy édes kis törpemalac, vagy egy mosómaci láttán, pláne ha egy szűk ketrecből meregeti ránk szomorú szemeit? Ha engedünk a szívünket mardosó érzésnek, bizony könnyen megeshet, hogy este már az új lakóval osztjuk meg otthonunkat. Ennek a segélyakciónak azonban van egy igen szomorú, sőt a ritka állatfajokra veszélyes árnyoldala is. Mégpedig az, hogy vásárlásunkkal önkéntelenül is hozzájárulunk ezen állatok eredeti lakhelyükről való kiszakításához, ösztönözve a további egyedek behozatalát, kereskedelmét. Pedig mi igazán csak jót akartunk. Ha mégis mindenáron ki szeretnénk lógni a hagyományos állattartók népes táborából, és eltökélt szándékunk, hogy állatkülönlegességet viszünk otthonunkba, nem árt, ha szem előtt tartunk néhány dolgot. A legtöbb ilyen állat sajátos tartási körülményeket igényel, így nagyon fontos, hogy mielőtt választunk, tájékozódjunk az állatkereskedőnél, vagy kérjünk tanácsot tenyésztőktől az adott állatfaj szokásaival kapcsolatban!

Különbözőek vagyunk, különböző anyagi lehetőségekkel. Ezt mindenképpen mérlegelni kell, mielőtt bárkit is meglepnénk egy új lakótárssal. Ne vegyünk például kisnyugdíjasnak bernáthegyit, mert szegényt kieheti a nyugdíjából, otthonülő kényelmesnek ne vegyünk foxit, mert nem lesz kedve a kellő mennyiségű sétához. Kis lakásba ne vegyünk újfoundlandit, mert hamarosan albérletbe költözhetünk, csendre vágyók pedig ne tartsanak pulit, mert hamarosan fülvédőre lesz szükségük.

Az ajándék kiválasztásakor ne az ára, hanem az legyen a döntő, hogy aki kapja, örüljön neki. A korábban oly nagy népszerűségnek örvendő aranyhörcsögök, tengerimalacok ma már egyre inkább háttérbe szorultak az egzotikus állatok mellett. ĺgy sokan divatból vásárolnak óriáskígyót, madárpókot, varánuszt, vagy éppen tengeri akváriumot népesítenek be különféle lényekkel. Ezek tartása nem egyszerű feladat, és nem is olcsó, ezért kétszer is gondoljuk meg, mielőtt belevágunk, arról nem is beszélve, ha nem úgy sül el a meglepetés, ahogy szerettük volna.

Hogy ilyenkor mi is a teendő?

Vagy megtartjuk az új jövevényt mi magunk, vagy visszavisszük oda, ahol vettük. Ez azonban csak akkor oldható meg, ha a vásárláskor számlát kértünk az üzletben, és tudakozódtunk arról, hogy gond esetén van-e visszavásárlási lehetőség. Célszerű arról is érdeklődni, hogy mennyi időn belül vihetjük vissza a megvásárolt ajándékot. Erről szinte mindegyik vásárló meg szokott feledkezni. Állatot általában a szülők szoktak venni gyermekeiknek. Ne felejtsük el azonban, hogy ha túl kicsi a gyerek, akkor még nem tud felelősségteljesen gondoskodni egy állatról, tehát annak gondozása mindenképpen ránk marad!

De mit is vegyünk? Ha csendes lakótársra gondoltunk, vegyünk halat vagy teknőst. A halak közül az elevenszülők, mint a guppik, a plattik, a xiphók különböző színváltozatban kaphatók, viszonylag könnyen tarthatók, és szaporíthatók. Túl kis akváriumot ne vegyünk, mert azt gyakran kell tisztítani. Az 50 literes viszont már 8-10 kis halnak elegendő, ha levegőztetőt is teszünk bele. Célszerű elhúzható üveg- vagy műanyag tetővel kérni, így nem fog gyorsan párologni a benne lévő víz.

Ha teknősre esett a választás, úgy szárazföldi görögteknőst vagy vízi ékszerteknőst vegyünk. Ez utóbbinak sárga, vagy vörös fülű változata is van. Vízmelegítő mindenképpen kell, mert ezek a kis állatok a 26-28 fokot igénylik. Nyers, fagyasztott csalihal, szárazeleség, tubifex a számukra megfelelő eleség; parízerrel ne is próbálkozzunk!

Madarak esetében a kistestű, élénk, könnyen alkalmazkodó, könnyen tartható, fogságban is könnyen szaporodó hullámos papagájt, zebrapintyet, sirálykát, kanárit részesítsük előnyben! A nagyobb papagájok, a kakaduk, az arák már nemcsak drágábbak, de sokkal nagyobb igényeket is támasztanak tartóikkal szemben. Hetente egyszer mindenképpen takarítsuk ki a kalitkát! Ha este nem akarnak csöndben maradni, akkor takarjuk le őket vékony takaróval.

Ha hüllőket (kígyót, gekkót) ajándékozunk, számukra megfelelő méretű terráriumot vegyünk, az altalajt mindig melegen tartó fűtőeszközzel. Ez a megfelelő tartás alapfeltétele. Nem hangosak, viszont szépek, és megfelelő ápolás mellett évekig gyönyörködhetünk bennük. (S. A.)