Töretlen siker, még bírják szusszal

Most örülhet csak igazán a bandát megalapító Steve Harris, hogy annak idején nem folytatta sokkal kecsegtető futballkarrierjét, és nem a West Ham United sztárjaként, hanem az Iron Maiden gitárosaként lett világhírű, hiszen egy labdarúgó 35 évesen már matuzsálemnek számít, míg zenészként addig nyűheti az ember a hangszerét, ameddig bírja szusszal.

Kirobbanó siker

Nos, a Maiden láthatóan bírja, sőt, egyre hosszabb lemezeket csinál: a legutóbbi Dance of Death volt az együttes eddigi leghoszszabb lemeze a maga 67 percével. Az együttes azóta is kirobbanó sikerrel turnézik világszerte, és még az sem szegte a tagok kedvét, hogy tavaly az Ozzfest turnén összerúgták a port Ozzy Osbourne feleségével, akinek a biztatására a közönség tojással dobálta meg az Iron Maident, és az együttes ki is szállt a turnéból.

Eredmény

Igazi meglepetés nincs, Harrisék haladnak tovább a Bruce Dickinson visszatérése óta megkezdett úton, vagyis még jobban tolódik a Maiden zenei világa a progresszív metál felé.

Ennek megfelelően a Matter of Life and Death játékideje még az elődjét is túlszárnyalja, összesen 72 perces, és a számok többsége is 7-8 perc hosszú. Az előzetesen kislemezen megjelenő The Reincarnation of Benjamin Breeg jóval energikusabb az album legtöbb dalánál, melyekben szokás szerint túltengenek a háborús utalások. A progrock-hatást erősítő szintetizátorok húsz éve kicsapták volna a biztosítékot a Maiden-rajongóknál, ám a Seventh Son of a Seventh Son óta ez már nem lehet igazán meglepetés, mint ahogy az sem, hogy bizony Dickinson hangja sem a régi már.

Kiknek ajánlható?

Egyszerű a válasz: a régi, klaszszikus metál rajongóit ez a lemez sem fogja visszacsábítani, de akik hűségesek maradtak a Maidenhez, vélhetően értékelni fogják. Gond nélkül illeszkedik a Blaze Bailey távozása óta készült albumok sorába. (o)