Tollforgatók ajánlásával

A Sárvári Tinódi Gimnázium, Sárvár Város Önkormányzata, az Írók Szakszervezete és az Írók Alapítványa minden évben irodalmi pályázatot hirdet Kárpát-medencei magyar középiskolások számára, akik vers, próza és tanulmány kategóriában csillogtathatják meg tehetségüket. A cél, hogy bekerüljenek a legjobb 50 tollforgató közé, akik húsvét táján egy háromnapos táborban vesznek részt. A Diákköltők, Diákírók 37. Találkozója idén április 15–18-án volt az irodalmi berkekben már igencsak híressé vált Sárváron.

Idén már harmadik alkalommal, de sajnos utoljára vehettem részt a táborban. A Sárváron töltött napok mindig hatással vannak rám. Az előző két alkalom is rengeteg tapasztalatot, élményt, s tavaly még díjakat is hozott számomra, ezért alig vártam az idei pályázati kiírást. Az eseményt Mezey Katalin, az Írók Szakszervezetének főtitkára, József Attila-díjas költőnő, a zsűri elnöke nyitotta meg a vár mellett álló Tinódi Lantos Sebestyén-szobornál.

Már az első nap folyamán rengeteg ismeretséget kötöttünk, elhangzottak a szokványos tábori „te mit írsz?”-kérdések. Mi, visszajáró Sárvár-függők hosszú idő után ismét láthattuk egymást, mazsolázhattunk az előző év táboros emlékeiből, meg persze felvághattunk az újoncok előtt, hogy mennyire bennfentesek vagyunk már itt. A következő két nap műhelymunkával telt, ahol a zsűri értékelte az írásokat, lenyesegettük a versek vadhajtásait, s építő kritikával láttuk el egymás munkáit. A próza kategória zsűrijében idén Vörös István és Bertha Zoltán volt, aki a tanulmányokat is véleményezte, a verseket pedig Kemény Istvánnal, Mezey Katalinnal és Papp Márióval elemeztük. Én az első évben próza, tavaly mindhárom, idén pedig vers és tanulmány kategóriában kerültem a táborba. Tanulmányomat Rainer Maria Rilke Duinói elégiáiról írtam, amelyet a zsűri arany oklevéllel értékelt az utolsó nap gálaestjén. Az ünnepségen a szokásokhoz híven minden táborozó felolvasott egy-egy rövid részletet a pályaművéből, majd következett a díjkiosztás.

Erdélyi, vajdasági, kárpátaljai díjazottjai is vannak minden évben a versenynek, s a több mint 300 pályázat között is nagy számban bukkannak határon túlról érkező művekre a zsűri tagjai. Ennek rendkívül örülnek, hiszen ez arra enged következtetni, hogy az anyaországon kívül élő magyarok nemcsak szeretik, hanem gazdagítják is a magyar irodalmat és kultúrát. Minden évben büszke voltam arra, hogy felvidéki lányként egy ilyen elismert pályázat díjazottja lehetek, s ennyi tehetséges írópalántával fejleszthetem a képességeimet, gazdagíthatom a tudásomat. Minden alkalommal egy kicsit más, de mindig különleges hangulattal telített, mosolyokkal, véleménycserével, közvetlenséggel, egy kis irodalommal fűszerezett ínyencség ez a találkozó – kifejezetten a kultúra barátainak ajánlásával. Jövőre pedig minden félénk és magabiztos tollforgatónak és írótanoncnak jó étvágyat kívánok hozzá.

Paluska Zsuzsanna, VI.H

Selye János Gimnázium,

Komárom