Szünidei önkéntes tanulás

A kínálatban a maguk teljességében jelennek meg a pedagógia szerteágazó területei. Összevetésként megjegyezhető, hogy a szlovák pedagógusok körében most uborkaszezon van. Nekik talán kevesebbet kell bizonyítaniuk, ezért pihenhetik ki nyugodtabban a tízhónapos fáradalmakat. Az önkéntesen tanulással töltött nyár szlovákiai magyar kuriózum. Remélhetőleg a szlovákiai magyar szülők ezt látni és méltányolni fogják!

A kínálatból az egyik legfajsúlyosabb téma a címben jelölt DIFER, amelyet a Comenius Pedagógiai Intézet – a hazai nyári egyetemek tartalmi gondozója – az idén zászlajára tűzött. Az alábbiakban ennek részleteibe kívánunk bepillantást nyújtani. Szülők és pedagógusok körében egyaránt izgalmas kérdés, hogy az iskolai életét megkezdő gyermek mennyire állja majd meg a helyét az új elvárások közepette.

Mit tudhatunk erről?

Sok információt nyújtanak számunkra egyrészt a családi élet mindennapjainak tapasztalatai, másrészt a beíratás során végzett megfigyelés, ill. pszichológiai értékelés. Azonban a fejlesztés lehetőségeinek tudományos alapú megközelítése mindezidáig nem jutott el a szlovákiai iskolákba. A DIFER több évtizedig tartó kutatás eredményeként született Nagy József egyetemi professzor és kutatócsoportja által. Korunk gyorsuló technikai és gazdasági fejlődése sürgeti az oktatási rendszer hatékonyságának fejlesztését. A társadalmi elvárásokkal szemben az iskolai oktatás színvonala mégis egyre inkább csökken. Az erre irányuló kutatások az iskolai rendszerbe kerülő gyerekek képességeiben és készségeiben mutatkozó lemaradásokban azonosították a probléma legfontosabb okát. Az iskolai éveit kezdő tanuló képességei az átlagos értékekhez viszonyítva kimutathatóan öt év eltérésről árulkodnak, amelyek tizenhatéves korra már a tíz évnyi eltérést is elérhetik. Ez azt jelenti, hogy a hatéves tanuló bizonyos képességei és készségei 3,5 éves és 8,5 éves mentális kornak megfelelő értékeket mutatnak. A tizenhat éves diákok intellektuális fejlettsége pedig a 11. és 21. év közé tehető.

Az oktatásba bekerülő tanulók készségeinek szintje csak kis százalékban éri el az optimális értéket az iskolai évek során, mert a fejlesztésük nem folyamatos, vagy megreked egy bizonyos szinten. Ennek az oka az oktatásban felhasználható idő mennyiségében rejlik, amely alatta marad a fejlesztéshez szükséges időmennyiségnek. Az egyszerűbb készségek optimális szintű fejlesztésére 2–4 évre van szükség, míg az összetettebbek időigénye elérheti az 5–10 évet is.

Amikor a tantervben meghatározott idő letelik, a fejlesztést abbahagyjuk. Az iskola fejlesztő munkájának függetlennek kellene lennie az osztálytól és a tanuló korától, s alkalmazkodnia kellene a tanuló fejlesztési igényeihez. Az egyéni különbségek csak differenciáltan követhetők.

Tanítani, gyakorolni kell

A személyiség működésének és fejlődésének a tanult feltételei: alapmotívumok (szokások, attitűdök, meggyőződések, magunkévá fogadott értékek, tanult értékek), alapkészségek, alapképességek, alapismeretek. A felsoroltak képezik a személyiség alaprendszerét, amit az egyén születésétől kezdve folyamatosan sajátít el. Az alaprendszert mindaddig tanítani, gyakorolni kell, amíg optimálisan nem fog működni. Az iskolák nincsenek felkészülve az alapkészségek meghatározására, értékelésére és fejlesztésére, amelyre különösen a 4–8 éves korban lenne szükség.

Az alapkészségek és alapképességek fejlődését analitikus diagnózissal mutathatjuk ki. Segítségével megállapítható, hogy a gyermek valamely képesség milyen fokára jutott el. Az elemi alapkészségek fejlesztése szempontjából: az írásmozgás-koordináció készsége – az írástanítás feltétele, beszédhanghallás készsége – az olvasástanítás feltétele, elációszókincs – szóbeli kommunikáció feltétele, elemi számolási készség, tapasztalati következtetés, tapasztalati összefüggés-megértés – az értelmi fejlődés feltételei.

Az alapkészségekhez szokás sorolni a szocialitás olyan tényezőit is, amelyek az iskolai tevékenységhez és a fejlődéshez szükségesek. Továbbá ide sorolhatók a fogalmi rendszerezés, tapasztalati kombinálás készsége, fizikai alapkészségek, valamint a tanulási motívumok. A DIFER tesztrendszer által nyerhető adatok kimutatják az elemi alapkészségek elsajátítási folyamatait, az elsajátítás szintjeit és az optimális elsajátítás kritériumait. A DIFER hét tesztlapból áll, eredményeinek összevont mutatója normaorientált iskolaérettségi mutatóként is szolgálhat, amelyet RÖVID DIFER-nek nevezünk.

A felsoroltakból az írásmozgás-koordináción mutatjuk be, milyen összetett és az egyén további boldogulását megalapozó rendszerről van szó.

ĺrásmozgás-koordináció

A kéz finommozgás-koordinációját jóval a születés után az teszi lehetővé, hogy a megfelelő idegrostokat velőshüvely burkolja be. Ez az érési folyamat 5–8 évet vesz igénybe. Elhúzódása számos gyerek iskolakezdési kudarcát okozhatja, mivel emiatt nem képes a vonalkombinációk pontos észlelésére, valamint a kéz és a szem megfelelő koordinációjára. Ezért szükséges megismernünk minden gyerek írásmozgás-koordinációjának aktuális fejlettségét, amelyet a tesztrendszer öt szintben határoz meg. Az első osztály végére elért országos eredmények: előkészítő szint (középső csoportos ovisnak megfelelő) – 6–7 évesek 1%-a, kezdő szint (nagycsoportos ovisnak megfelelő) – 6–7 évesek 3%-a, haladó szint – 6–7 évesek 10%-a, befejező szint – 6–7 évesek 36%-a, optimum – 6–7 évesek 48%-a.

A DIFER teszt az írásmozgás-koordinációt százalékpontban határozza meg. Magába foglalja nyolc vonalrajz háromféle vizsgálatát: tartalmi komplexitását, elhelyezését és méretpontosságát. A magyarországi országos felmérés átlaga egy tanév után 85 százalékpontos eredményt mutatott az első osztály végére, amely nem éri el az optimális működéshez szükséges 90–100 százalékpontot. A betűtanítás végéig csupán a gyerekek fele jut el az optimális tartományba. Az iskolakezdés időpontjában ez az érték 60 százalékpont, amely a harmadik osztály végére csupán 88 százalékpontig emelkedik tovább. Mindebből az a tapasztalat szűrhető le, hogy az első osztályt jellemző gyors fejlődést hosszú stagnálás követi, mindössze 3 százalékpontnyi növekedéssel. A gyerekek jelentős hányadánál a kialakulatlan írásmozgás-koordináció szinte lehetetlenné teszi az írás gyakorlati célú használatát. Az adatok elemzéséből kitűnik, hogy az elsősök 10 százaléka jelentős íráskészségi problémákkal küzd. Az előkészítő és kezdő szinten megrekedt gyerekek száma évfolyamonként 4 százalékpontot mutat, ami valószínűleg megfelel a diszgráfiás gyerekek arányának az évfolyamban.

Az első osztályt kezdő tanulók 6 %-a rendelkezik optimális fejlettségű írásmozgás-koordinációval, a 29 %-a eléri a befejező szintet. Ők alkalmasak a kudarcmentes írástanulásra. Az elsősök további 30 %-a eljutott a haladó szintre, s kellő türelemmel írni tanítható. Az előkészítő és kezdő szinten rekedt 4 %-nyi gyerek írástanítása nem sikerülhet. További kísérletek igazolták, hogy az írásmozgás-koordináció kifejlődése életkor-specifikus, és szándékos gyakorlással alig siettethető. Mivel erről a fejlődési folyamatról a gyermek nem tehet, a helyzethez az iskolának kell alkalmazkodnia. Az ide sorolható 4%-nyi gyermek iskolába még nem javasolható.

Bár az írásmozgás-koordináció fejlődése érési folyamat kérdése, a finommozgások mégis fejleszthetők. Ebből a célból fontos a naponta végzett rajzolás, firkálás, gyurmázás, kirakós és építő játékokkal végeztetett foglalkozás. A kezdő és haladó szinten lévő gyerekek írástanításának elkezdését, amely a populáció 30%-a szokott lenni, a második félévre kívánatos halasztani.

A nyári egyetemet követő további felkészítések által a szlovákiai magyar iskolákban megnyílik a lehetőség a DIFER alkalmazására. Mondhatjuk tehát, hogy folytatás következik. Szeptembertől a Comenius Pedagógiai Intézet az intézmények igényeinek megfelelően biztosítani szeretné azt a szolgáltatást, amely során a mérési szakemberek pontos diagnózist nyújtanak az elsős tanuló képességeiről tanévkezdéskor és az elért fejlődéséről a tanév végén. A kínált szolgáltatást szakmai tanácsadás teszi majd teljessé, amely a gyermek lemaradásait leküzdő eljárások megbeszélését jelenti a fejlesztésbe bevont pedagógussal.

A szerző a Comenius Pedagógiai Intézet munkatársa