Szeszfőzde az iskola mellett?

Napjainkban? Az újságíró a népszerű zenekar koncertjéről tudósítva nem rejti véka alá, hogy az előadásra készülődve lekéste a menetrendszerű járatot, de mivel a kisvárosból a zenekar rajongói különjáratot indítottak, ő – velük tartva – is részese lehetett a felejthetetlen eseménynek. S az út sem tűnt egyhangúnak, mivel „gondosan végigkóstoltuk a tájegység bormintáit, sőt a merészebbek a hazai pálinkát sem tagadták meg maguktól. A koncert helyszínére kapunyitásra érkeztünk, s egykori osztálytársammal úgy döntöttünk, hogy mi még tovább „hangolunk”...Közben csatlakoztak hozzánk páran, ezért csak 20,15-kor léptük át a stadion biztonsági kordonját, negyedórát késve, de emlékezetes estben volt részünk. (...) A hazafelé vezető út kicsit hosszabb ideig tartott, mert nagyon sok üzemelő vendéglő volt az út mentén.”

Alkoholmámor

A sportolók, amatőrök és hivatásosak az elért csodás eredményeket avagy lehangoló vereségeket követően nem borgőzös (mivel napjainkban a bor már nem eléggé „agysejtserkentést gátló” szesz), hanem Metaxa-mámorban térnek haza a verseny színhelyéről, és sem a riporter, sem a sportrajongók semmi kivetnivalót nem találnak benne... Bólintok én is, mint az öreg székely, aki olyat hall, ami ellen amúgy sem tehet, s bólintásommal nyugtázom a bekövetkezett változást: vége az álszerénységnek, kendőzetlenül vállaljuk szennyeseink kiteregetését. De vajon szenynyest tereget-e, aki erről nyilatkozik? Az ő értékítéletében ez nem nevezhető szennyesnek, nem talál elítélendőt benne, szerinte csak a valóság hű tálalását végzi.

Hallgatom a rádiót, s a riporter az egykor működött, jó nevű pálinkafőzdék becsukása, megszűnése fölött sopánkodik, pedig – sorolja – „a körte, őszibarack, alma s a szilva szakszerű előkészítéséből nyert párlat, sőt a törköly- és a borpárlat utánozhatatlan íze semmivel sem hasonlítható aroma...” S elhangzik az ominózus mondat: gyakorlati szempontból üdvös lenne a fizikaórák egy részét ilyen szeszfőzdékben megtartani, a diákok ugyanis nem csupán elméleti szinten sajátítanák el, hanem a valóságban is láthatnák a lecsapódás folyamatát. Már azon sem lepődnék meg, ha a riportot hallva valamelyik polgármester agyában megszületne a gondolat: iskolája hírnevének s a gyakorlati oktatás színvonalának emelése érdekében (láttatva, hogy ő nem szemléli közömbösen a rábízott oktatási intézmény sorsát) szeszfőzdét építtet az iskola tőszomszédságában.

A projektben 35 ország vett részt

Nemrég nemzetközi felmérés készült az európai középiskolások alkohol- és drogfogyasztási szokásairól. Mondhatom, nem kell szégyenkeznünk, Szlovákia nem a rangsor végén kullog! Fejlődőképes a mi ifjúságunk: az utóbbi öt évben jelentősen megnőtt kishazánk ifjúságának, a tizenéves korosztálynak az alkoholfogyasztása!

A kutatás azt mérte fel, hogy a középiskolások hány százaléka fogyaszt alkoholt. A projektben 35 ország vett részt. Nálunk a fejlődés dinamikus: öt évvel ezelőtt a középiskolás fiúk tizenkét százaléka vallotta, hogy az adott hónapban legalább három alkalommal már volt alkoholmámorban, most huszonnyolc százalékuk. A lányoknál e számarány három százalékról tizenháromra emelkedett. E eredményességgel Európában a középmezőny felső sávjában helyezkedünk el. Tehát még sokat kell tennünk, hogy az élre kerüljünk! Például olyan pólókat gyártani, mint amilyent a minap láttam s olvastam egy ifjú ajtónyi szélességű hátán. Szabad fordításban így hangzik: „Alkohol az ember ellensége. Aki az ellenség elől elfut, az gyáva!”

Ki nevezhető alkoholistának? Az egyik aforizma szerint az, akinek nincs elég pénze rá, hogy naponta pezsgőtől vagy whiskytől legyen spicces. Ezek ismeretében ne csodálkozzunk a felmérés eredményén, hiszen köztudottan a tanulóifjúság nem dúskál anyagi javakban.

Ha azt szeretnénk, hogy elmélkedő generáció lépjen helyünkbe, akkor helyes úton járunk. Ugyanis Jean Cocateau francia drámaíró, költő és esszéista szerint „Részeg embereknél nem ritka az elmélkedés. Elfelejtik szellemük középszerűségét, és örök filozófiai problémákat akarnak megoldani.”