Sok csúnya szót használ

Az unokám még csak ovis, de sok csúnya szót használ. A szülei sem káromkodnak, se mi, nagyszülők, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy ezt csakis az óvodában szedheti fel. Mit tanácsol a pszichológus, merjük figyelmeztetni a nevelőnőt, hogy szóljon rá a gyerekekre?

Jelige: Káromkodás.

Megkérhetik a nevelőnőt, illetve óvónőt, hogy jobban figyeljen oda a gyerekek közti beszélgetésekre, s ha azt tapasztalja, valamelyik csúnya szavakat „hozott” az óvodába, beszélgessen el velük. Az, aki óvodás, annak nem kell ilyen szavakat használnia. Érdemes lenne a szüleikkel is elbeszélgetni, s megtudni, hogy nekik mi a véleményük, mit gondolnak, miért beszél úgy a gyerekük, ahogy beszél. Mit tudnának tenni azért, hogy otthoni szóhasználatukból is kiiktassák az ilyen szavakat. Kinek okozná ez a legnagyobb gondot, s egyáltalán, számukra fontos-e az, hogy hogyan beszélnek.

Sajnos, napjainkban nagyon eldurvult a köznyelv. Könyvekből, filmekből köszönnek ránk ilyen szavak. Sokszor csak azért kezdik használni a fiatalok, mert a példaképnek tartott menő színész is így beszél, a kedvenc filmjében is de jó pofák voltak, amikor csak úgy odamondták ezt vagy azt a másiknak. Nehéz ilyen közhangulatban megvédeni a szép, tiszta, értelmes beszédet, de úgy gondolom, hogy mindig akadnak majd olyanok, akik e mellett teszik le a voksukat.

Míg a nagyobb gyerekek házon kívül keresik a példaképeket, addig az óvodáskorú gyereknek még a szülei a példaképei. Ők azok, akikre fel lehet nézni, akik szinte minden kívánságát teljesíteni tudják, akik az ő szemében mindenben tökéletesek. S ha az apuka így beszél, akkor ez azt is jelenti, hogy az, aki nagy és erős, aki szinte mindenre képes, annak így kell beszélnie.

Nagyon sok összetevője lehet annak, hogy miért használ a gyerek ilyen szavakat. Ezért mielőtt a nevelőnőt szeretné figyelmeztetni, hogy szóljon rá a gyerekekre, gondolja végig, az ön unokájának még hol volt módja ilyeneket hallani. Esetleg tényleg látott ő is olyan filmet, amiben ilyen szavakat is használtak, vagy látogatóban jártak valakinél, aki nem tett zsebkendőt a szája elé, amikor valakiről véleményt nyilvánított. Esetleg olyan autóbuszon, vonaton utaztak, ahol felnőttek egymás közt így beszéltek. Vagy egyszerűen elég a gyereknek kimenni az udvarra, s belehallgatni a szomszédék beszélgetésébe. Egy család sem él annyira elzárva, hogy a gyerek csak a szűk családdal és az óvodával érintkezne. Nagyon sok hatás éri a gyerekeket nap mint nap, s ne feledje, a gyerek nemcsak árgus szemmel, de nyitott füllel is jár a nagyvilágban.

Ha újabb csúnya szóval jönne haza az unoka, ki kell kérdezni, hogy ezt kitől hallotta, mit gondol, mit fejez ki ez a szó, mikor kell használni? Mit gondol, otthon a szülei miért nem használják ezeket a szavakat? Még nem hallották soha őket, azt sem tudják, hogy léteznek? Miért tartják csúnyának? Miért nem szeretnék, hogy a gyerekük így beszéljen? Meg kell vele egyezni, hogy se otthon, se máshol ne használja ezeket a szavakat, mert egy jól nevelt gyerekhez ez nem illik.

Ha következetesek lesznek a gyerekkel szemben, idővel elhagyja majd az ilyen és ehhez hasonló szavak használatát, s később már kellemetlenül érezné magát, ha ezeket kiejtené a száján, sőt, másoktól sem szívesen hallana ilyeneket.