Mobilhasználat az iskolákban

A 15–19 évesek közül minden második fiatalnak van már mobiltelefonja. A szülők – többnyire féltésből – egyre korábban, már az alapiskola felső tagozatában ellátják gyermeküket maroktelefonnal. A mobilszolgáltató cégek pedig mind gyakrabban a fiatalabb fogyasztókat célozzák meg termékeikkel. A tanárok az órán sms-ező gyerek mobilját nem vehetik el, hiszen az ugyanolyan vagyontárgy, mint például egy rádió, így a tanárnak nincs joga azt elkobozni a diáktól. Az egyes iskolákban saját házirendnek kell szabályoznia a gyerekek mobilhasználatát.

Ma már az iskolák, különösen a középiskolák többségének házirendje tartalmaz kitételt a mobiltelefonok használatára vonatkozóan. Ez többnyire azt jelenti, hogy a tanulóknak az órák alatt ki kell kapcsolniuk a telefonjukat. Számos helyen a házi szabályzat lehetővé teszi, hogy a tanár indokolt esetben a tanítás végéig elkobozza a készüléket – ha tudja. Ugyanis ha nem működik hatékonyan az iskolai fegyelmezés, és a gyerek nem adja oda a telefont, akkor legfeljebb kap egy intőt, ami nem sokat számít a szemében.

Az iskolai mobilhasználat persze számos egyéb problémát is fölvet. Azon túlmenően, hogy az iskoláknak kötelességük a gyerekekre vonatkozó egészségvédelmi szempontokat szem előtt tartani, a szülők mellett nekik is fel kell vállalniuk nevelési feladatként a mobilok kulturált használatának elsajátíttatását is. Némileg mentségként szolgál, hogy a felnőtt társadalom tagjai sem rendelkeznek mindig kellő helyzetfelismerő képességgel arról, hogy mikor, hogyan lehet használni a készüléket úgy, hogy másokat ne zavarjunk vele.

A másik komoly probléma a gyermekbűnözés terén jelentkezik: a mobilok terjedésével megszaporodtak a tanintézetekben a telefonlopások. A maroktelefon ma még státusszimbólumnak számít, birtoklása nyilvánvalóbbá teszi a szociális különbségeket nemcsak a tanulók körében, hanem sokszor a diákok és a kevésbé tehetős tanárok között is. Viszont tudvalevően ez az a pont, ahol az iskolának már nincs beleszólási joga a dolgok állásába.

Kovács László, a somorjai Magyar Tannyelvű Gimnázium igazgatója elmondta: „Főleg a fiatalabb diákjaink körében elterjedt a mobiltelefon használata. Különösebb problémát azonban ez nem okoz az iskolánkban. Még csak szabályoznunk sem kellett, vagy spontán módon alakult ki, hogy a tanulóink a tanítási órákon nem használják a készülékeiket. Éppen ezért eddig elkobzásokra sem került sor. A pedagógusok közül senki sem jelezte, hogy a diákok sms-ek küldésével vagy telefonhívásokkal zavarnák a tanítási órák menetét. Több gyerek a környező településekről látogatja a gimnáziumunkat, főként ők hordanak magukkal maroktelefont az iskolába, hogy kapcsolatot tudjanak fenntartani a szüleikkel. Náluk a telefon valóban a célszerűséget szolgálja. Én személy szerint fenntartásokkal kezelem a gyerekek túlzott mobilhasználatát. Szűkebb és tágabb környezetemben azt figyeltem meg, hogy a telefonbeszélgetések túlnyomó része nem érdemi, sok gyereknek egyáltalán nem is volna szüksége készülékre. Kollégáim közül sincs mindenkinek, a tanáriban csak ritkán szólal meg egy-egy.“

z iskolai házirend gyakorlatilag tiltja az olyan tárgyaknak és eszközöknek az osztálytermekbe való bevitelét, amelyek nem szükségesek a tanuláshoz. Dacára ennek, a középiskolások körében túlontúl is elterjedt a mobiltelefon használata, ahhoz, hogy egyszerű tiltással – hacsak nem vizsgáról van szó, ahol a mobiltelefon átalakulhat „mobilpuskává” – kiiktatható legyen. Manapság osztálytermekben, tapasztalhatjuk, hogy a gyerekek hagyományos fecni-levelezés helyett sms-eket küldenek egymásnak… A szülőket megnyugtatja, ha a gyereknél van mobil. Könnyebb őt ellenőrizni, „mozgását” követni, dolgokat számon kérni rajta. A tanár legfeljebb azon dühödhet fel, ha a szülő-gyerek kommunikáció foglalkozás idején történik. E tekintetben a szülőknek is illemet kell tanulniuk. A iskolákra pedig az a feladat vár, hogy házirendjüket korszerűsítsék: igazítsák azt a mobilkommunikáció feltartóztathatatlan terjedéséhez és az iskolai fegyelem igényéhez egyaránt. Szabályozni különben is jobb, mint tiltani.

A mobilszolgáltatók és a telefongyártók egyre fiatalabb korosztályt céloznak meg reklámjaikkal. Az alapiskolában már nem csak a felsőtagozatban divat a mobil. Tényleg szükségetek van a maroktelefonra, vagy inkább csak égő, ha nektek nincs, de a többieknek már van? (g, he, rv)

MEGKÉRDEZTÜK