Mézes reggelik

Az ünnepek közeledtével min- den konyhában előkerül a mézzel telt üveg, hogy a benne rejlő finomság átköltözzön a mézeskalácsba, mézes puszedlibe vagy a mindig gyorsan elfogyó mézes krémesbe.

A mézet mint táplálékot, mint gyógyszert több ezer éve fogyasztjuk. Sajnos az utóbbi években jelentősen csökkent az egy főre eső mézfogyasztás. A Szlovák Méhészek Országos Szövetsége Mézes reggelik címmel indított projektet, melynek célja az egészséges táplálkozás és a méz népszerűsítése. E projekt keretében tartottak közel kétórás, kóstolóval és méhészeszközök bemutatásával egybekötött előadást az ógyallai speciális iskola tanulóinak.

Ondrej Ambruš, Pasztorek József és Stanislav Hrušecký méhész méhészeti eszközökkel, kifestőkkel, mézzel felszerelkezve érkezett hozzánk. A tanulók türelmetlenül várták a kezdést, izgatottam mocorogtak a székeken, halkan vitatkozva, miről is lesz szó. Az előadás alatt viszont már a legnagyobb csendben, szinte tátott szájjal figyeltek a vendégekre. A bevezetőben a szakemberektől sok érdekességet, történelmi tényt tudtak meg, például hogy az egyiptomi piramisokban is találtak mézet, s ötezer év után is érezni lehetett az aromáját. A gyógyászatban is jelentős szerepe van a méhek kincsének, fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő hatása közismert. A kozmetikai ipar sem hanyagolja a természet e csodás ajándékát, tápláló arckrémek, regeneráló kézkrémek egyik összetevője.

Ezután a méhek életéről, a méhészet titkairól meséltek a szakemberek. Felvilágosítottak mindenkit, hogy aki mézet árul, annak kell hogy legyen engedélye és regisztrációs száma. Felhívták a figyelmet arra, hogy napjainkban már különböző trükkökkel a mézet is hamisítják s olcsón árulják. A minőségi méz sosem olcsó, nem hígan löttyenő, nem savanyú.

A méhek életéről, a méz feldolgozásáról közel egy órán át felváltva beszéltek, miközben válaszoltak a tanulók kérdéseire is. Megtudtuk, hogy a méhecskék nagyon félnek az éhségtől, s amikor támadnak, csak az élelmüket védik. Az egyik tanuló tudni akarta, hogyan pusztulnak el a méhek. Pasztorek József elmondta: a méhek nem elpusztulnak, mert aki dolgozik, az meghal. Elmesélte, a méhecske olyan okos és annyira fél a betegségtől, hogy amikor halálát érzi, kirepül a kaptárból, leszáll a fűbe, ott fejezi be az életét. A kaptárban folyamatosan dolgozók ezrei munkálkodnak tavasztól őszig, fáradhatatlanul gyűjtve a virágport. A méhkirálynő dolga az utódokról való gondoskodás, hogy a méhcsalád ki ne haljon. A méhészek dolga megteremteni a szorgos kis zümmögőknek a megfelelő lakhatást, a biztonságos és egészséges kaptárt, valamint az ide-oda szállítást, hogy mindig legyen a környéken illatos virág, ami alapanyagot ad.

Ki lehet méhész tette fel a kérdést egy kisdiák. Ondrej Ambruš válaszából kiderült, hogy méhész az lehet, aki szereti a természetet, az állatokat, türelmes, és nem dohányzik, nem iszik alkoholt. Hihetetlen, de a méhek nem viselik el az alkohol- és a dohányszagot, sőt a parfüm illatát sem szeretik. Az egyik kislány kíváncsian kérdezte, ki milyen mézet és mennyit ehet. Pasztorek úr felvilágosított mindenkit: naponta két kanál mézet tud a szervezet megemészteni, akácmézet a rákbetegek, virágmézet az allergiások nem fogyaszthatnak. Még rengeteg kérdést válaszoltak meg a méhek ismerői, a kérdések után pedig jött a várva várt kóstoló. A sok vidám gyerek egymás után nyelte a piskótára adagolt finomságot. Nagy sikert aratott a finom virág- és az illatos akácméz.

Az előadás sikerén felbuzdulva megszületett a megállapodás: tavasszal jön a folytatás, újabb előadásokat hallgathatnak meg a tanulók.

Bathó Sylvia

pedagógus