Konfliktusok a nevelőtestületben

Minden nevelői testület más és más, mégis sok a hasonlóság közöttük. Olykor a helyi problémáknak hitt nehézségek felbukkannak máshol is. Mi minden válthat ki feszültséget a pedagógusok között, mire alapozzák ellenszenvüket, rokonszenvüket, és hogyan kezelhetők eredményesen ezek a helyzetek? A tantestületi konfliktusok az egy iskolában dolgozó pedagógusok között jönnek létre, zajlanak le és oldódnak meg valamilyen módon. Ezért fontos ismerni konkrétan a csoport jellemzőit.

Csoportszellem

A nevelési és oktatási célok és egyéb iskolai feladatok megoldása megfelelő munkamegosztást kíván. Egyáltalán nem mellékes, ki kivel tud igazán hatékonyan együttműködni. ĺgy alakulnak ki teamek a tantestületben. Egyes pedagógusok kapcsolódhatnak az alsó vagy a felső tagozathoz, a tagozatokon belül egyes évfolyamokhoz, így munkájuk révén kapcsolatban állnak mindazokkal, akik e csoportba tartoznak. Szólhatunk még vezető beosztású (igazgató, igazgatóhelyettes, munkaközösség vezető) és beosztott kollégákról. Kialakulhatnak kisebb csoportok érdeklődési körök szerint is, pl. természetbarátok, állatbarátok, művészetszeretők stb. Baráti társaságok alakulhatnak, esetleg „klikkesedés” is előfordulhat.

Ha új tanerő érkezik az iskolába, vagy távozik egy régi, mindenképpen változás történik a nevelőtestületben. Az új munkaerőnek meg kell találnia a helyét a formális és az informális csoportban is. Alkalmazkodnia kell a csoportnormákhoz, de lehetnek saját elképzelései is, ami nem feltétlenül ütközik a már meglévő normákkal.

A konfliktusok lehetséges okai, formái

A konfliktusok kialakulásához két szervezeti előfeltétel elengedhetetlenül jelen kell, hogy legyen. Egyik az elégedetlenség, vagyis az az érzés, hogy a dolgok nem úgy történnek, ahogy szeretnénk, vagy a kedvezőtlen változástól való félelem. A másik előfeltétel egy személy vagy csoport, akit az elégedetlenségért vagy félelemért hibáztatni vagy büntetni lehet.

Személyes ellentétek, gondok, boldogtalanság, sikertelenség is lehetnek a konfliktusok okozói még akkor is, ha a munkahelyi körülmények alapján ez teljesen indokolatlan. Viták és versengések is lehetnek konfliktusforrások. A konstruktív konfliktusok nyomán javulnak a személyközi kapcsolatok, a csoportdinamika, természetessé válik a javaslatok és az elképzelések közlésének gyakorlata. A destruktív konfliktusok éppen ellenkező hatást váltanak ki. A versengés is lehet pozitív hatású: jobb teljesítményre, esetleg újabb kapcsolatokra ösztönző, de lehet egészségtelen: másokon átgázoló, egyéni kizárólagos dicsőségre törekvő is, s mindezek kihatnak az egész intézmény munkájára.

Az érdekek, célok és szerepek különbözősége is okozhat konfliktust éppen úgy, mint a strukturális, szervezeti különbözőségek. A szervezet működését veszélyeztetheti a jogkörök, munkakörök tisztázatlansága, a kompetenciahatárok összemosódása éppen úgy, mint a hozzá tartozó emberek elégedettségérzése, közérzete. Az áthelyezés, új munkaidő-beosztás, a kedvezmények szűkülése, a kényelem, de főképpen a biztonság elvesztésének a félelme napjainkban különösen sok konfliktuslehetőséget jelent, kezelésük feltétele a tapintatos hozzáállás, jóllehet az objektivitás biztosítása igen gyakran kívánnivalót hagy maga után.