Kíváncsiság, türelem, alázat

Szabó Annamária, a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium végzős tanulója két egymást követő évben is sikeresen szerepelt egy nemzetközi megmérettetésen, így a nyári szünidő jelentős részét Oxfordban, érdekes kutatómunkával tölthette.

Mesélj a versenyről, amelynek során eljuthattál Oxfordba!

Az ösztöndíjpályázatot, melyet Ramon y Cajal spanyol agykutatóról neveztek el, 2006 óta minden évben Somogyi Péter oxfordi magyar akadémikus jóvoltából hirdetik meg. A dunaszerdahelyi magángimnázium diákjai évek óta sikeresen szerepelnek a megmérettetésen. Én tavaly második díjasként eljuthattam Budapestre a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetébe, idén pedig, mivel első helyen végeztem, az Oxfordi Egyetem Neurofarmakológiai Intézetébe.

Mi volt a legfőbb motivációd, amikor másodjára is elindultál ezen a versenyen? Idén milyen témát választottál az esszédhez?

Budapesten második díjasként nagyon érdekes négy hetet tölthettem, így bepillantást nyertem az agykutatás mikéntjének egy kis szeletkéjébe. Ez is egyfajta motiváció volt számomra, hogy újra nevezzek, hiszen megtetszett a kutatás, és szerettem volna minél többet látni, hogy máshol, mások hogyan keresik a választ különböző izgalmas tudományos kérdésekre. Persze bennem volt az a vágy is, hogy bizonyítsak önmagamnak és a környezetemnek, képes vagyok rá. Idén az értekezésemben arról írtam, milyen módon befolyásolják egymást kölcsönösen a testünkben élő mikroflóra (baktériumok, gombák) bioritmusai és az emberi szervezet bioritmusai, idegrendszeri folyamatai.

Milyen új feladatokkal, kihívásokkal szembesültél Oxfordban?

Oxfordban – talán azért is, mert Budapesten már némi tapasztalatot szereztem – komolyabb feladatokat bíztak rám. Többféle immunfestést kellett végeznem agyszöveti metszeteken, amelyek arra szolgálnak, hogy az ezt megelőző elektrofiziológiás kísérletek során megjelölt idegsejteket meg tudjuk vizsgálni fénymikroszkóp vagy fluoreszcens mikroszkóp alatt. Nagyon örültem neki, hogy önálló megfigyeléseket és kísérleteket is végezhettem, kíváncsiak voltak a véleményemre, aminek a laborgyűléseken hangot is kellett adnom.

Végeztél a laborban saját kísérleteket is?

Az egyik mikroszkópos vizsgálat során Somogyi professzor úr mutatott nekem egy metszetet, amelyen felnőttkorban képződő fiatal idegsejtek voltak. Ezek a sejtek nagyon felkeltették az érdeklődésemet, mert cáfolják az elméletet, mely szerint az emberi agyban nem keletkeznek új idegsejtek. Egy saját kísérlettel magam mutathattam ki ezeket, és készíthettem mikroszkópos felvételeket. Ez volt az ott-tartózkodásom legizgalmasabb része.

Melyek a legfőbb dolgok, amelyeket megtanultál?

Tudományos körökben nagyon fontos, hogy ha megfogalmazunk egy állítást, annak ne lehessen megkérdőjelezni egyetlen részletét sem. Szintén érdemes tudatosítani, hogy a tudomány egy változó, dinamikus egész, és egyetlen területén sem találkozunk tökéletességgel, legfőképp a biológiában nem. Ha mégis, akkor minden bizonnyal a méréseink, illetve a számításaink a pontatlanok. Nélkülözhetetlen egy kutató személyiségében a kíváncsiság, a türelem és az alázat. Illetve az is, hogy számítson rá, a válaszok keresésekor nemegyszer akadályokba ütközhet, apró hibákon múlhat egy kísérlet sikere. Néha pedig azzal is számolnia kell, hogy a kutatás teljesen új irányt vehet, és az ember végül egy érdekfeszítőbb következtetésre juthat. Az sem ritka azonban, hogy egy kérdés megválaszolásával akár tizenöt új kérdést is megfogalmazunk.

Mit vizsgálnak a Somogyi-csoportban?

A Somogyi Péter akadémikus által vezetett csapat többféle neurológiai kérdést feszeget. Közös elemük egy agyterület, a hippocampus, amely a tanulással, a memóriával és a mozgással hozható kapcsolatba.

Téged milyen tudományos terület vonz a legjobban?

Egyelőre nagyon sok irányzat vonz. Jelenleg főként az endokrinológia, az idegtudomány és a pszichológia együttese érdekel, illetve ezek kapcsolata a táplálkozással, hiszen a mentális állapotunk is függ attól, amit megeszünk. Sokan nem gondolnák, de az ételekben lévő anyagok közvetve és közvetlenül is hatnak az agyműködésünkre vagy az adott hangulatunkra, és befolyásolhatják egyes idegrendszeri betegségek kialakulását is.

Hogyan tovább?

A prágai Károly Egyetem Orvostudományi Karára fogok felvételizni. Orvos szeretnék lenni, mert a biológián belül mindig is az érdekelt, ami az emberi szervezettel kapcsolatos, és az egyik legnagyobb motivációm, hogy segíthessek az embereknek. (dmg)