Háborús élmények

A Galántai Kastély Klub rendszeresen szervez előadásokat a reneszánsz kastély pincéjében, amelyeken mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztályból ki-ki megtalálhatja a kedvére valót. Az egyik ilyen rendezvényen volt alkalmunk megismerkedni az Országos Meteorológiai Szolgálat elnökének szakmai főtanácsadójával, akitől érdekfeszítő előadása után sok új dolgot tudhattunk meg a neogótikus kastélyról.

Vissy Károly 9 évesen került Galántára, ahol 5 hónapot töltött (1944 szeptemberétől 1945. január 16-ig). „A kastély akkor még teljesen ép volt” – emlékszik vissza a meteorológus – „a kertet fák övezték, a park tele volt gyönyörű növényekkel. Az épület hadikórházként működött, pontosabban a miskolci 7-es helyőrség hadikórházaként. A park végében gazdasági épületek voltak, kórtermek, sebészműtő”.

A kastélyt bombázták

Vissyék a déli szárny nagy tornyának első emeletén laktak. Apja katonaorvos volt és kórházparancsnok, idősebb nővére pedig apja tiltó szavai ellenére vöröskeresztes ápolónővé vált. 1944-ben, Miklós napján a kastélyt bombázás érte, a kastélykert földjébe mintegy tizenhárom bomba fúródott. A robbanások nagy károkat okoztak, sok helyen leomlott a vakolat, a szobák ablakai is kitörtek. A lakóknak szerencsére nem esett bántódásuk, ők ugyanis a becsapódások alatt a pincében tartózkodtak, amit óvóhelyként használtak, de még itt is megérezték a légnyomás-árfúvást.

A következő bevillanó emlékképként Vissy már a kórházi vaságyak matracába fúródott üvegszilánkokat látja maga előtt, és édesanyja csodával határos módon épségben maradt parfümös flakonjait, melyek közvetlenül az ablak melletti pipereasztalon szobroztak. 1945. január 6-án látta a várost utoljára, amikor is családjával, felszállva a hadivonatra, Németországba utaztak.

Most, mintegy 60 év után viszszalátogatva a városba, mely oly sokat jelentett neki, Vissy Károly bevallotta, nagy csalódás érte, amikor a kastély romos képe és bedeszkázott ablakai fogadták.

(A szerzők a galántai Kodály Zoltán Gimnázium diákjai.)