Gimigaléria – könyvbemutató a Selye János Gimnáziumban

BESZÁMOLÓ

Január 14-én a komáromi Selye János Gimnázium aulájában a már több éve rendszeresen működő Gimigaléria újabb kiállításra, illetve egy újonnan megjelent kiadvány bemutatójára hívta meg Komárom lakosait. A gimnázium és a vmk Gimisz színjátszó csoportja ebben az évben ünnepli megalakulásának huszadik évfordulóját. Ebből az alkalomból 2013. december 7-én a helyi városi művelődési központban gálaműsorral köszöntöttük a Gimiszt és azt a több száz volt és jelenlegi diákot, aki ez alatt a két évtized alatt a színjátszó csoport munkájának részese volt.

Az ünnepi műsort volt diákunk, a Gimisz jelenlegi zenei vezetője és segédrendezője, Ölvecky András szervezte. Ehhez a műsorhoz egy kiállítás is készült régi plakátokból (Kurucz Ottó kitűnő munkái), fényképekből, kosztumökből. Ennek a kiállításnak egy része került most át a gimnázium dísztermébe, hogy megfelelő hangulatot és teret adjon a könyv bemutatására.

A komáromi magyar gimnázium százéves kulturális múltja című kiadvány az SZK Kormányhivatala Kisebbségi Főosztálya és a gimnázium Király Püspök Alapítványának anyagi támogatásával jelent meg iskolánk magyartanára, Spátay Adriana szerkesztésében.

A könyvbemutatón a szerkesztő és a szerzők beszéltek a kiadvány tartalmáról, munkájuk céljáról, a könyv szellemi értékeiről. Andruskó Imre, a gimnázium igazgatója bevezetőjében elmondta, hogy A komáromi magyar gimnázium százéves kulturális múltja című kiadvány tisztelgés múltunk előtt, tisztelgés mindazon tanárok, diákok, pártfogók előtt, akiknek szívügyük volt a mindenkori magyar értelmiségi fiatal kiművelése.

Szerettünk volna átfogó képet adni rólunk-nekünk, hogy az emlékezés, a múltba révedés mellett követendő utat is mutassunk a jövő nemzedékének. Ez a bemutató sokkal inkább személyes vallomásnak tűnt, mint egy tárgyilagos könyvbemutatónak, hiszen olyan személyek írták a könyvet, akik hosszú évtizedekig kapcsolódtak munkájukkal intézményünkhöz.

Nem csak a könyv lapjaiból árad a személyes szeretet, a gimnázium iránt érzett tisztelet és a tanári munka iránti alázat – ez a meghitt hangulat uralta a könyvbemutatót is. Bizony nemegyszer könnyek tolultak a szemekbe, mert a hallgatók között szép számban ültek volt gimnazisták, akik az előadókkal, a vetített képanyag segítségével emlékeztek a múltra, a tanárlegendákra, saját ifjúságukra.

Kustyán Ilona nyugalmazott magyar–latin szakos tanárnő az ötvenes évektől induló iskolai színjátszás és az irodalmi színpadok éráját dolgozta fel – a Gáspár Tibor nevével fémjelzett majd harminc évet. A tanárnő hangsúlyozta, nem az volt a célja, hogy az adott korszakot adatoktól zsúfolva, pusztán tényszerűen mutassa be, sokkal inkább az embert, Gáspár tanár urat, kisugárzását, hatalmas munkabírását, a belőle áradó, másokat is „megfertőző” hitet, lelkesedést, az iskola, a kultúra, a magyarság és a művészetek iránti szeretetét, alázatát szerette volna megörökíteni írásában.

Ennek az időszaknak volt a másik meghatározó rendező- és tanáregyénisége Dobai János. Őrá, munkásságára a könyvben is és a bemutatón is Oláh Imréné Domonkos Ilona, iskolánk nyugalmazott matematika–fizika szakos tanára emlékezett. Persze, aki ismeri Icuka nénit, tudhatja, hogy magával ragadó mesélőkedve és ismeretanyaga kifogyhatatlan, így aznap este is számos – hol megható, hol kacagtató – történetet hallhattunk tőle.

A színjátszó hagyományokat 1993-ban Kiss Péntek József vitte tovább, sőt a diákszínjátszást újraértelmezve új utat nyitott meg csapata előtt. A Gimisz néven megalakult csoport munkáját a kezdetektől támogatta az akkori igazgató, Dr. Ipóth Barnabás, és a rendező minden segítséget megkapott a vmk igazgatónőjétől, Varga Annától. Ezt a húsz esztendőt dolgozta fel a könyv szerkesztője, Spátay Adriana, aki egyrészt a tizenöt évnyi, társrendezőként megélt közös évekből merített, másrészt a rendező, Kiss Péntek József személyes vallomásait, színjátszók visszaemlékezéseit vetette papírra. Az utolsó, a huszadik év eseményeit a Gimisz következő rendezője, Csengel Mónika írta meg. Ez a fejezet aprólékosan kitér a Gimisz „oldalhajtásaira”, a húsz esztendő alatt létrejött Kis- és KözépsőGimisz munkájára is.

Nem lenne teljes a kiadvány, ha a zenére és a zenével nevelésre nem tértünk volna ki a könyvben. Ezt a több száz éven átívelő örökséget dolgozta fel Stirber Lajos, iskolánk énekkarának karnagya. Alapos kulturális és énekkar-történeti képet kap tőle az olvasó, illetve a könyvbemutatón is sugárzott a tanár úr szavaiból az ifjúság zenével nevelése iránti elkötelezettsége.

A feldolgozza az iskola diákújságainak történetét is. Az első részről a szerző, Dr. Egriné dr. T. Szonja (Dr. Virágh Józsefné) beszélt, hiszen 1976-tól 1989-ig az ő felügyeletével jelent meg az iskolaújság Diáktükör címmel.

Az 1991-ben Kaktusz néven újjáéledt, azóta „elvétve megjelenő” alcímű diáklap további történetét Spátay Adriana foglalta össze. A könyvben megszólal az egykori szerkesztő, Kocur László is, aki Kaktuszillat című frappáns írásában emlékezik vissza erre az időszakra.

A komáromi magyar gimnázium százéves kulturális múltja című könyv tartalma mellett képanyagát tekintve is igazi csemege, az igényes tipográfiai munka, tördelés és nyomdai előkészítés Keszeg Zoltán munkája.

A két és fél órás könyvbemutatón régi fotókat, Gimisz-előadásokból részleteket láthatott, hallhatott a közönség, s egy olyan meghitt, baráti, sőt családias légkörben vezette a szerkesztő, Spátay Adriana a beszélgetéseket, visszaemlékezéseket, mely légkör csak olyanok közt jön létre, akiket valami mély, valami fontos dolog köt össze: jelen esetben a komáromi magyar gimnázium múltja, jelene és jövője! (S. A.)