Fél évszázad a katedrán

Albert Sándor kötetét a pedagógusok és a szülők egyaránt érdeklődéssel forgathatják.

A Fél évszázad a katedrán című publikáció (2017, Felnőttképzési Intézet, Kht. Komárom) szerzője minden bizonnyal az Új Szó legtöbb olvasója előtt ismert kiváló szakember. Mégis fontosnak tartom sikeres életpályája néhány pillanatának megemlítését, hogy tudatosítsuk, a szerző a szlovákiai oktatásügy teljes problémakörének talán egyik legjobb ismerője.

A Nagykaposról induló pedagógus a Kassai Ipariskolában kezdte pályafutását, majd hét éven át ennek az országos hírű intézménynek volt az igazgatója. Kollégáival az országban elsőként vitte sikerre a szakközépiskolai képzés tartalmi és szervezési átalakítását, sőt az ipariban bevezette a hároméves felsőfokú képzést is, amely óriási lendületet adott az intézmény fejlődésének. A diákok munkáját jelentősen segítő tankönyvek, feladatgyűjtemények szerzőjeként és a tanítási órák újszerű módszertani feldolgozása révén vált országosan is egyre ismertebb pedagógussá.

1997-ben sikeresen pályázott a kassai Műszaki Egyetem mérnök-pedagógiai tanszékének vezetői posztjára, öt év után országgyűlési képviselői mandátumot szerzett. Képviselőtársaival közösen sikerre vitte a komáromi Selye János Egyetem létrehozására irányuló tervezetet, és az új egyetem első rektoraként kiépítette a szükséges infrastruktúrát, akkreditáltatta az oktatási programokat, és bekapcsolta az egyetemet a hazai és nemzetközi vérkeringésbe. Mandátuma lejárta után az általa létesített komáromi Felnőttképzési Intézet vezetőjeként szervezi és végzi a pedagógusok továbbképzését.

A néhány hónapja megjelent kötetéről talán elég lenne egyetlen mondatnyi értékelést írni: Minden iskolaigazgató és pedagógus számára kötelező olvasmányként ajánlom.

A szerző könyve első részében saját pedagógiai, szakmai tevékenységének legfontosabb állomásait mutatja be, a másodikban a pedagógusok továbbképzésével, a pedagógiai kutatásokkal, reformkísérletekkel foglalkozik, és megkísérli a jó pedagógus, a jó iskola fogalmának meghatározását. E gondolatok mintegy megerősítése a harmadik rész, amelyben a csodaként emlegetett finn és lengyel közoktatást mutatja be, és a tapasztalatok alapján tesz javaslatot a felvidéki közoktatás és a szlovákiai pedagógusképzés szerkezeti és tartalmi átszervezésére. Az iskolaigazgatók, a pedagógusok, de a szülők számára is valóban elgondolkodtató lehet a publikáció negyedik része, melyben a ténylegesen jól működő felvidéki magyar iskolák, intézmények oktatási-nevelési programjába kalauzolja az olvasót.

Gondolatait nem kötelező érvényű axiómaként közli, hanem elemzéseivel és a tapasztalatok bemutatásával gondolkodtatja el az olvasót. Az igazat mondja úgy, hogy az olvasó rádöbben: a szerző javaslata valóra váltható abban az intézményben is, ahol ő dolgozik pedagógusként, hiszen a jó példa mindenki számára vonzó, és megvalósítása lényegében csak elhatározás kérdése.

Finom szakmai érzékkel elemzi a jó színvonalú iskola és a valóban jó iskola közötti különbségeket. Rámutat arra a tényre, hogy az érintett iskola talán nem is mindig érzékeli, hogy a szülők értékelési szempontja alapján az ő intézményük nem sorolható a valóban jó iskolák közé, ahol a pedagógus nemcsak az adott tantárgyat tanítja, hanem a gyermekeket tanítja meg tanulni, ami az eredményesség szempontjából bizony hatalmas különbség. A tanulók ugyanis a valóban jó iskolába szeretnek járni, hiszen itt ők vannak a középpontban, a szülőkkel együtt érzik, hogy ez az iskola értük van.

Hiszem, hogy elkötelezett, hivatásukat szerető kollégáim szeretnének a rájuk bízott feladatnak a lehető legmagasabb szinten megfelelni, hiszen tudják, hogy nem a gyereket kell a tananyaghoz igazítani, hanem a tananyagot és az elsajátítás módját a gyerekhez. Számukra minden bizonnyal „Fontos, hogy a diák saját tanulásának szervezésében érdekelt, aktív lehessen, együttműködő közösség tagjaként fordulhasson segítségért társaihoz, tanítóihoz. A bizalom, a nyugodt, elfogadó légkör, a pozitív megerősödés, a motiváció minden tanulónak alanyi jogon jár.”(idézet a szerzőtől)

Bízom az érintett szülők érdeklődésében is, akiknek az iskolával szemben támasztott elvárásai a könyvet elolvasva minden bizonnyal megerősödnek. Bízom abban, hogy ez a publikáció gyakorta témája lesz a szülői értekezleteknek és a pedagógusok szakmai megbeszéléseinek, módszertani tanácskozásainak.