Emlékeztek és tisztelegtek a szondysok

Az ipolysági Szondy György Gimnázium közelmúltban zajlott két rendezvényének középpontjában tragikus és hősi történelmi események álltak. Ezekről olvashatnak az alábbiakban beszámolót.

Holokauszt-emléknap

Ha a naptár szeptember 9-ét mutat, az iskolánkban a főszerepet hagyományosan a holokausztmegemlékezés kapja. Az idei tanévben az igazgatóság és a tanári kar úgy döntött, hogy e szörnyű népirtásról való megemlékezés mellett szót kell ejtenünk az emberi jogokról, a demokrácia és a közösségi szellem fogalmáról, hiszen ezek egyrészt mind szorosan összefüggnek a 72 évvel ezelőtti szörnyűségekkel, másrészt a 21. században is aktuális és fontos témák.

Délelőtt iskolánk audiovizuális termében meghallgattuk Tóth Tibor tanár úr rövid előadását a holokausztról, melyben ismertette az ipolysági zsidóság történetét és tragédiáját. Ezt követően két harmadikos diákunk – Lészkó Boglárka és Bolgár Botond –mutatta be nekünk a Lengyelországban található ismert munka- és haláltábort, vagyis Auschwitz I. és Auschwitz-Birkenaut. Osztályuk a tavalyi tanév végén Lengyelországban járt, s ezekbe a táborokba is ellátogattunk. Prezentációjukat saját készítésű fotókkal illusztrálták, így előadásuk még közelebbivé vált számunkra. Elmesélték az átélt élményeket, és hangsúlyozták, hogy ha megfeledkezünk ezekről a szörnyűségekről, akkor a foglyoknak még egyszer meg kell halniuk. A diákelőadás után ismét a tanár úr kapott szót, aki a 2016-os sportév alkalmából egy nagyszerű magyar zsidó sportolóról készített nekünk prezentációt. A sportoló nem volt más, mint a budapesti születésű Hajós Alfréd (eredeti nevén Guttmann Arnold), az első magyar kétszeres olimpiai bajnok (100 és 1200 méteres úszásban az 1896-os athéni olimpián), építészmérnök, gyorsúszó, labdarúgó. Hajós Alfréd élete példaként szolgálhat mindannyiunk számára, hiszen ő volt az az ember, aki kitartással, akarattal és rengeteg munkával elért mindent, amit szeretett volna. A „magyar delfin” – így becézték őt – életéről egy rövid dokumentumfilmet is megnéztünk. Az egész emlékműsor zenei hátterét a harmadikos Révész Gergely szolgáltatta, aki harmonikajátékával ismét lenyűgözött bennünket. Rövid szünet után következett a program második része: együtt néztük meg a 2008-ban készült, A hullám című német filmet. Egy német középiskolában játszódik, és az autokrácia, a diktatúra kialakulásának veszélyeiről, az alapvető emberi jogok korlátozásáról szól. Témája szorosan összefügg a holokauszttal, hiszen arra próbál rámutatni, milyen kevés kell ahhoz, hogy egy társadalomban diktatúra alakuljon ki, és az teljesen felfordítsa az emberek addigi életét. Mivel a film nagyon tanulságos és sok kérdést vet fel, a vetítés után a diákok osztályfőnöki órán beszélték meg a látottakat. Kijelenthetem, hogy méltó módon emlékeztünk meg a holokauszt áldozatairól, és hangsúlyoztuk, soha nem szabad megengedni, hogy ez a tragédia megismétlődjék.

Szondy nyomában

Harmadik esztendeje annak, hogy iskolánk, az ipolysági állami magyar gimnázium felvette a drégelyi hős, Szondy György nevét. A névfelvételkor eldöntöttük, minden év szeptemberében megemlékezünk a kapitányról, így fejezzük ki tiszteletünket nagysága előtt. Ám míg az előző években felgyalogoltunk a drégelyi várromhoz és ott tartottunk egy rövid kis emlékműsort, addig az idei tanévben a megemlékezés más formáját választottuk. A szeptember 14-ei délelőttöt ugyanis Drégelypalánkon töltöttük a Szondi Kiállítótér és Turisztikai Központban. Iskolánk diákjait és tanárait gazdag és érdekes program várta. A program első részében két rövidfilmet tekintettünk meg, melyekben egyrészt a 16. századi harcászati módszereket, illetve Drégelyvár építésének történetét követhettük nyomon, másrészt az 1552-es várostrom filmfeldolgozásának segítségével jobban el tudtuk képzelni az akkori állapotokat. A filmek után mindannyiunkban tudatosult az a tény, hogy Szondy György és serege milyen nagy áldozatot hozott a hazáért. Tudták, hogy Ali pasa tízezres serege ellen semmi esélyük sincs (a magyaroknak mindössze 147 fős csapata volt), de ők nem adták fel a harcot, s küzdöttek, amíg bírtak. Számunkra Szondy György példakép, akire hazafisága, kitartása és meg nem alkuvása végett nézünk fel.

A program második részében kisebb csoportokban néztük meg a Kiállítótér egyes helyiségeit. Megtekintettük a Drégelypalánkon feltárt régészeti leleteket, melyek a vár mindennapjait illusztrálják, a helyi lakosok segítségével berendezett tájszoba révén pedig egy kis időre belecsöppentünk a falu valamikori életébe. Az udvaron középkori fegyver- és tüzérségi bemutató zajlott, melynek során közelebbről is megszemlélhettük mindazokat a fegyvereket, melyekkel a törökök és a magyarok harcoltak. Főleg a lányok körében aratott nagy sikert a laksasütés, melyet nemcsak hogy kipróbálhattak, hanem a program végén mindenki meg is kóstolhatta a szilvalekváros és fokhagymás ínyencséget. Fantasztikus záróakkordja volt ez a délelőttnek, melynek során sokat tanultunk, tapasztaltunk, szórakoztunk, és nem utolsósorban rendhagyó formában névadónk emléke előtt tisztelegtünk.