Elleptük a Tátrát

Január 29-én a komáromi Selye János Gimnázium második évfolyamának mintegy hatvan tanulója indult útnak, hogy felfedezze az egyik legszórakoztatóbb téli sportot, a sízést. A közel hatórás úton a diákok egyre izgatottabbak lettek a havas táj láttán, és egyben meg is nyugodtak, hogy nem mesterséges havon kell elsajátítaniuk e remek sportot.

Tátralomnicon, állításom szerint Szlovákia egyik legjobb sípályáján síelhettünk csoportokba osztva, és ez az állami támogatásnak is köszönhető. A tapasztaltabb sízők már az első nap felmehettek a Kőpataki-tóhoz, ahonnan egy nehezebb pálya vezet le az indulópontra. Azok a diákok is, akik még sosem álltak sílécen, két nap alatt elsajátították tanáraiktól az alapokat, és bátran vették az akadályokat. Napi öt-hat óra intenzív síelés után ránk fért a kikapcsolódás. Az esti programok közé tartozott a közös éneklés, kártyázások, beszélgetések, hogy jobban összekovácsolódjon a banda (bár ezzel az elejétől kezdve semmi gond nem volt). Szerda reggelmindenki megörült a friss hó látványának, a pályák minősége is sokkal jobb volt azon a napon. Természetesen a forró csokira is kedvet kapott az ember két menet között. Csütörtökön a Csorba-tónál próbálkoztunk a pályákkal, már-már mindenki haladó szinten. A csúcson az elképesztően nagy szél ellenére is elénekeltük: „Ha jó a kedved...”. Itt reggeltől délutánig síeltünk egyórás ebédszünettel, ahol mindenki azt evett, amit megkívánt. Az utolsó este Paraska István tanár úr, a tábor vezetője kiértékelte a hetet: szavaiból kikövetkeztettük, nem volt velünk semmi gond. Pénteken, azaz az utolsó napon délig síeltünk, és csak utána indultunk el hazafelé. Mivel ez a félnapos sízés az utolsó napon felemésztette az összes maradék energiánkat, ezért a besztercebányai Tescóig csendes pihenőt tartottunk. Itt feltöltődtünk, és Komáromig énekeltünk.

Boldogan szálltunk fel a buszra huszonkilencedikén és boldogan szálltunk le harmadikán. Ezt a felejthetetlen élményt szeretném megköszönni tanárainknak: Paraska Istvánnak, Diósi Viktornak, Hengerics Péternek és dr. Kalácska Józsefnek, Viola Miklós doktor úrnak, a tábor támogatójának, dr. Bastrnák Sándornak, valamint az egész társaságnak.

Csóka Dávid, II. D