Egy dicséret jobb ezer büntetésnél

A „Pygmalion-effektus” névvel illetett hatás immár tudományosan is bizonyítja ezt. Vajon hogyan motiváljuk a gyereket? – ez a kérdés minden magára valamit adó szülőben, pedagógusban felmerül. Különféle elméleteket olvasnak erről, és egyre jobban összezavarodnak.

Milyen a jó motiváció?

A büntetéssel a szülők, nevelők a gyermek tevékenységét, magatartását igyekeznek szabályozni, a büntetés kilátásba helyezésével, vagy magával a büntető tevékenységgel arra ösztönzik a gyermeket, hogy az a szerintük követendő magatartásformát vagy tevékenységformát hajtsa végre, vagy fogadja el sajátjának. Ez a módszer főleg a szokások formálásakor, gyermekkorban és kamaszkorban erőteljesebb.

Fontos tudnunk, hogy a büntetésre nagyon nagy szüksége van a gyermeknek a korlátok felállításakor, de csak az enyhe büntetés bír ösztönző hatással. Az erős büntetés ezzel szemben leállítja a növendék puritán törekvéseit, elkedvetleníti őt, önbizalmát túlzott mértékben csökkenti, erősíti agresszív tendenciáit, és szembefordítja a büntető személlyel. Éppen ezért nem alkalmazható erős büntetőeljárás (mint pl. a testi fenyítés és a nyilvános megszégyenítés), mégpedig nem csupán módszertani okok, hanem a gyermek jogainak érvényesítése és személyiségének kötelező tiszteletben tartása miatt sem. Tudnunk kell azt is, hogy a túl gyakori büntetések kudarcélményként összegződnek a gyermekben, saját magát kicsinek és meg nem felelőnek fogja megélni a büntetés hatására.

Mindig csak dicsértem, és tessék!

A folytonos dicséret, főleg akkor, ha a szülő vagy a nevelő nem valódi meggyőződésből, hanem gyorstalpaló tanfolyamok és ötperces csináld magad jellegű gyereknevelési könyvek alapján próbál pozitívan fogalmazni, igen kártékony is lehet. A nevelőnek, szülőnek a jutalmazás és büntetés alkalmazása során tekintettel kell lennie az egyéni különbségekre is.

A jutalmazás és a büntetés kapcsán beszélhetünk közvetlen és közvetett jutalmazásról és büntetésről. A közvetlen motiváció esetében a jutalmazó és büntetőeljárása személyre szólóan egy-egy gyerekre irányul, közvetett változatoknál a gyerekek kisebb v. nagyobb csoportjára. A közvetett jutalmazásnak nincsenek negatív velejárói. A közvetett büntetés – ez főleg iskolában, óvodában szokás, hisz itt van több gyerek egyszerre – azonban csak enyhe formában, vagy úgy sem alkalmazandó. Ha egy nevelő ehhez a módszerhez túlzottan gyakran nyúl, gyengíti a csoport kohézióját, ill. konfliktust és kapcsolatromlást vált ki a nevelő és a csoport között. A gyermeknek szüksége van mindkettőre, mégpedig megfelelő arányban. A büntető jellegű nevelő hatásokra éppen úgy, mint a dicséretekre is.

A bevezetőben leírt vizsgálatban iskolai csoportokkal teszteket írattak. A tesztek eredményei alapján egyes tanulókkal és szüleikkel, nevelőikkel azt közölték, hogy a gyermek eredményei alapján az előmenetelében nagyon jelentős javulás várható, míg másokkal csupán anynyit közöltek, hogy az eredményeik alapján fejlődésük normális. Azok a gyerekek, akik környezetével és magukkal a gyerekekkel is tudatták, hogy a tesztjük alapján nagy fejlődés várható, az év végére hatalmasat fejlődtek, míg a normális csoport fejlődése sokkal alacsonyabb lett. Az év végén elmondták nekik, hogy a tesztek átlagosra sikerültek, csupán a kísérlet kedvéért véletlenszerűen válogatták ki azokat a gyermekeket, akiktől nagy fejlődést vártak.

A vizsgálatból egyértelműen kitűnik, hogy a szülők, nevelők valódi belső elvárásainak hatalmas szerepe van a gyerekek előmenetelében, tehát nem elegendő csupán jutalmazni vagy büntetni, hanem belsővé téve hinni is kell azt, amit megerősítünk a gyerek viselkedésében.