Diáktoborzás – másként

A pályaválasztás nem könnyű dolog sem a szülőnek, sem a tanulónak. Tizennégy évesen összehangolni a képességeket, adottságokat, lehetőségeket az érdeklődési körrel, mindemellett a társadalom jövőbeni elvárásait is figyelembe véve felelős döntést hozni, mellyel évtizedekre meghatározhatjuk egy fiatal sorsának alakulását – komoly odafigyelést igényel.

Mint minden más területen, itt is jelentős változásokat figyelhettünk meg a néhány esztendővel ezelőtti gyakorlattal való összehasonlításban. Pár évvel ezelőtt a választási lehetőségek korántsem voltak enynyire szélesek. Gimnázium, néhány frekventált szakközépiskola, ugyanannyi érettségivel vagy anélkül végződő tanonciskola, s a kör bezárult. Egy jó nevű gimnáziumba minimum tiszta egyessel, tanulmányi versenyeken elért dobogós hellyel, szakközépiskolába néhány kettessel és jól megírt felvételi vizsgával lehetett bejutni. Ezeket az eredményeket a szaktanítók és maguk a diákok hathatós közreműködésével, felvételire előkészítő különórákkal, délutáni foglalkozásokkal rendre el is érték. A gyerekek tanultak, készültek rendesen, hiszen a legtöbb helyen túljelentkezéssel kellett szembenézniük, s ez versenyhelyzetet teremtett.

Mára fordult a kocka. Nem a tanulók versengenek a bejutásért, s tesznek meg mindent a sikerért, hanem az iskolák versengenek jövőbeni diákjaikért. A demográfiai apály még sokáig fog tartani, a szakemberek véleménye szerint tíz év múlva várható pozitív változás e tekintetben.

Manapság gomba módra szaporodnak a középiskolák, ami részben nem rossz, hiszen a versenyhelyzet pozitív erőket indukálhat, másrészt szomorúan tapasztalhatjuk pedagógusi körökben, hogy a tanulók ráéreztek a kialakult helyzet számukra kedvező hangulatára. A tanulók tisztában vannak vele, hogy erőfeszítés nélkül is bejuthatnak valamely középiskolába. Hol vannak már a délutáni foglalkozásoktól hangos osztályok? Hol a szorgalmasan készülő, érdeklődő diákok? Hol a több községet összefogó évente legalább három próbafelvételit szervező és lebonyolító pedagógusok gárdája?

Ma a középiskolák a maguk kezébe vették a toborzást. Lelkesen járják az iskolákat, lefestik intézményük vonzó képét, öröm nézni a gyerekeket, akik lelkesülten hallgatnak, figyelnek, s csak akkor esnek gondolkodóba, ha másnap egy másik toborzó még szebbet mond, még jobbat ígér.

A szülők, tanulók és érdeklődők részére évente szervezett nyílt napok már hagyománnyá váltak. Ezen alkalmakkor a látogatók betekintést nyerhetnek egy-egy intézmény mindennapjaiba, órát látogathatnak, információkat szerezhetnek. Jó ötlet, meg kellene őrizni, tovább kellene fejleszteni. A legtöbb gond ugyanis abból adódik, hogy a tanulók nem ismerik eléggé a szülők, ismerősök, idősebb barátok által ajánlott szakmát, illetve egy adott középiskola követelményeit. Ezen próbál segíteni a Nagymegyeri Magán-szaktanintézet olyan módon, hogy saját költségén szervez jövendő diákjai számára olyan tanulmányi kirándulásokat, amelyeken azt ismerhetik meg, hova juthatnak el a tanulmányi időszak befejezésével, mire lehetnek képesek a legjobbak, mi a szakma csúcsa. Nevezetesen, az autószerelőket a pozsonyi autószalon kiállítására, a cukrászokat, pincéreket, szakácsokat ugyancsak a fővárosba a Danubius Gastro, a varrónőket az Intermóda, a fodrászokat, kozmetikusokat az Interbauty bemutatójára, az asztalosokat a nyitrai bútorkiállításra invitálták meg egy egész napos rendezvényre, szakvezetéssel, pedagógiai kísérettel.

A tanulók nagy megelégedéssel és jó emlékekkel tértek vissza alapiskolájukba, tovább adták tapasztalataikat. Követésre méltó példa.

A szerző a nemesócsai Móra Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusa.