Csúcslemez Amerika idiótáiról

A Green Day American Idiot című albumáról eddig három dalt másoltak ki maxi cédére: a címadó felvétel mellett a Boulevard Of Broken Dreams és a Holiday vált slágerréAP-felvételEmlékszem, magát őspunknak nevező ismerősömnek erre kinyílt a bicska a zsebében – már maga a hasonlítgatás is mélyen felháborította, az úgynevezett újpunk-együtteseket úton-útfélen szidta. De meggyőződésem, hogy otthon, a szobája magányában azért hallgatta őket.

Az újpunk-zenekarok többsége nem érte meg az ezredfordulót. A Green Day is elindult lefelé a lejtőn, egyre silányabb lemezekkel jelentkezett, a rajongók elmaradoztak mellőle. Annak ellenére, hogy a szakma már a kezdet kezdetén besorolta a zenészeket az új generáció legtehetségesebbjei közé, képtelenek voltak bekerülni az amerikai elitzenekarok társaságába. Aztán tavaly ősszel minden megváltozott, jött a szenzációs American Idiot című album, és a Green Day hirtelen az Egyesült Államok első számú együttese lett. Révbe ért – másfél évtized után.

Az együttes 1989-ben Berkeley-ben, a kaliforniai egyetemi városban alakult meg. A két gyerekkori barát: Billie Joe Armstrong énekes és Mike Dirnt basszusgitáros mellé csatlakozott Al Sobrante dobos. Debütáló albumuk ‘90-ben került a boltokba 39/Smooth címmel – ezzel egy időben a dobosi poszton váltás történt, Sobrante helyére Tré Cool került, és vele állandósult a felállás. A bemutatkozó korongot egy évvel később a Kerplunk című lemez követte, de az igazi népszerűséget a ‘94-ben kiadott Dookie hozta meg. Az Insomniac ‘95-ben, a Nimrod ‘98-ban jelent meg, majd 2000 őszén a Warning című album következett. A rossz kritikát kapott és a tervezett eladási példányszámtól messze elmaradt Warning után a trió karrierösszegző kiadványokkal (International Superhits! International Sueprvideos!, Shenanigans) rukkolt elő, s közben egyre nagyobb sebességgel haladt a süllyesztő felé.

A másodvirágzását éli

Armstrong 2004 elején azt nyilatkozta, hogy következő anyaguk csúcskorong lesz, de már csak kevesen hittek neki. Pedig – jobban belegondolva – ismét jó idők köszöntöttek az amerikai punkokra, volt inspiráció: lehetett tiszta szívből lázadni a rendszer ellen, szidni a kormányt, az elnököt, tehát az alap adott volt a csúcskoronghoz. Persze kizárt, hogy a Green Day minden várakozást felülmúlt viszszatérése kizárólag az utcán heverő témának köszönhető. Ehhez azért jóval több kellett. Az American Idiot görbe tükröt állít George W. Bush és az egész társadalom elé. A dalszövegek az amerikai álom szertefoszlásáról, a világ szürkeségéről, az elidegenedésről szólnak, s mindezt igényes punk-rock zenei világba ágyazták. Ez a trió eddigi legambiciózusabb, legváltozatosabb munkája, egy rendkívül őszinte korong.

Nemrég egy zenekritikus azt mondta, hogy a Green Day a másodvirágzását éli. Kijelentése nem igazán fedi a valóságot, inkább fogalmazzunk úgy, hogy a csúcson van. Világviszonylatban ugyanis (különösen Európában) sosem volt ennyire népszerű, mint manapság. Ennek megfelelően hatalmas érdeklődés övezi az európai turnét, amelynek során a zenekar ma este a Papp László Budapest Sportarénában lép fel. A napokban összefutottam a Sex Pistolst istenítő ismerősömmel. Nagy elánnal újságolta, hogy már rongyosra hallgatta az American Idiotot, és készül a koncertre, az első sorokban akar csápolni. Eszébe juttattam a korábbi véleményét. Érdekes, már nem emlékezett rá. (péjé)