Bejegyzéseket hord haza

A fiam szinte hetente bejegyzéseket hoz haza az ellenőrzőjében, hogy zavarja az órát, roszszul viselkedik. Nem tudom, mit tehetnék, hiszen én nem vagyok ott vele az iskolában. Beszélnem kellene a tanító nénijével?

Jelige: Bejegyzés.

Többféle oka lehet annak, hogy a fia bejegyzéseket hoz haza az iskolából. Bár nincs vele ott az iskolában, de azért otthon megbeszélhetik, miért zavarta az órát, vagy mit is fed az a bejegyzés, hogy zavarta az órát. Ezekre a kérdésekre nyilván tud válaszolni a gyereke, csak fel kell őket tenni.

Általában akkor nem figyel a gyerek az órán, ha unalmasnak tártja. Lehet azért unalmas, mert ő már más forrásokból sok ismeretet gyűjtött össze az adott anyagrészből, s a tanító már nem tud neki újat mondani. De lehet azért is unalmas, mert nem tanul folyamatosan, itt-ott kimarad egy-egy anyagrész, s most nincs mihez kapcsolnia az új ismereteket. De az is unalmas dolog, ha nem ért semmit az új anyagrészből, hogy magába roskadva üljön, s elmerengjen azon, hogy milyen hiányosságai is vannak, hát inkább szerez magának szórakozó partnereket. Elvégre mindig akad valami megbeszélnivaló, amire nem jutott idő a szünetben. Ráadásul, ha a kiszemelt osztálytárs azonnal nem áll szóba vele, nehezebb elterelni a figyelmét, még többet kell győzködni, hogy rá figyeljen, ne a tanárra, akkor a tanár is könnyebben észreveszi azt, hogy nem rá figyel.

A mai kor szinte arra buzdít, hogy ne mélyedjünk el egy témában. Ha például csak a kereskedelmi tévéműsorokat vesszük: mire a néző belemélyedne egy-egy filmbe, azonnal megszakítják, s reklámok tömkelegét zúdítják a nézőre. Mire a tisztelt nagyérdemű megtudja, hogy milyen fogpasztával kell fogat mosnia, vagy melyik a legjobb ablaktisztító, s kezdené tervezgetni, hogy akkor holnap mit is vesz az üzletben, hirtelen észreveszi, hogy közben már ismét a film pereg tovább. De mi is történt eddig? Szóval ez van, a jó üzlet reményében mindenre hajlandó az ember. A szomorú azonban az, hogy közben észre sem veszi, hogy lehet, hogy az üzlet fellendül, s tényleg több ablakfényesítőt vásárolnak az emberek, de milyen kárt okoznak ezekkel a gyakori váltásokkal, arról egyenlőre nem szól a fáma.

Otthon azért gyakorolni lehetne a gyerekkel figyelemfejlesztő játékokat, s rászoktatni arra, hogy ha az órán figyelmesen hallgat, otthon kevesebb idő is elegendő lesz az új tananyag elsajátítására. Neki lesz több ideje másra, nem másnak. ĺgy azonban az iskolában is csak ellógja az időt, s otthon ezért tovább kell a könyvek felett ücsörögnie. Magának tesz rosszat, nem másnak.

A viselkedését is aprólékosan mondja el, mit is tett. Gondolom, azzal tisztában van a fia, hogyan kell viselkednie, így nem lesz nehéz megállapítani, hogy vétett-e ellene. Ha igen, akkor próbálja eljátszani az adott helyzetet úgy, hogy elfogadható legyen a viselkedése. Egy problémának lehet többféle jó megoldása is, a rosszakról nem is beszélve.

Ha különben a fia tisztelettudó, s otthon mindig rendesen viselkedik, lehet, hogy az osztályban van valaki, aki arra hecceli, hogy ezt vagy azt tegye meg. Esetleg azzal húzogatják, hogy biztosan nem meri megtenni, mert ő anyámasszony katonája. Nehéz elviselni az ilyen lenézéseket, s nem csoda, ha azzal reagál rá, hogy én majd nektek megmutatom, hogy milyen bátor vagyok. Csak azt nem gondolja végig az elején, hogy ennek a bátorságnak csak egy szenvedő alanya van, az pedig ő, a többiek meg jót nevetnek rajta, ha nincs a közelükben. Ha esetleg ilyen okokat vél felfedezni, akkor feltétlenül menjen be az iskolába, és az osztályfőnökkel beszélje meg, milyen gondot okoznak fiának az osztálytársai.

A bejegyzések oka nem egyszer a kölcsönös unszimpátia is lehet. Vannak olyan tanárok, akik ki nem állhatnak valamilyen viselkedési modort. Lehet ez mások szemében csak egy ártatlan vicc, vagy jópofáskodás, ők azonban erre nagyon érzékenyen reagálnak, s képtelenek másként lerendezni az ügyet. Ebben az a szomorú, hogy sokkal komolyabb dolgokat képesek elnézni, legyintenek felette, ám amire érzékenyek, ott nincs kegyelem.

Ezért nagyon fontos, hogy aprólékosan kérdezze ki a fiát mindenről, hogy pontos képet kapjon róla, hová is sorolható a fia viselkedése, mi válthatja ki, miért reagál az adott helyzetben úgy, ahogy reagál, mi vagy ki befolyásolja, miért hagyja magát befolyásolni? Ha tisztázzák a probléma okát, akkor könnyebben találják meg rá a megfelelő választ. A viselkedés korrigálható, a gyerek nevelhető. A lényeg az, hogy tudja, mit kell elérnie, s mi a legjobb, leghatásosabb módszer arra, hogy ezt el is érje. Ha viszont javíthatatlannak tűnik az eset, vigye el a fiát pszichológushoz.