„Arannyal” fényeztük március idusát

A 200 éve született Arany János művével is emlékezett az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium a magyar szabadságharcra.

„169 éve forradalmi hullám söpört végig Európán, amelyik elérte Magyarországot is, reményt adva egy elnyomott nemzetnek arra, hogy kivívja szabadságát, és elinduljon a polgári fejlődés útján. Március 15-e sok ember számára eggyé vált Petőfi Nemzeti dalával, a márciusi ifjakkal, a Jókai Mór által megszövegezett 12 ponttal. Egyszerű polgárok, vidéki emberek, akik nevét meg sem őrizte az emlékezet és a korszak ismert történelmi személyiségei, művészei egy emberként álltak ki a szabadság eszméje mellett, ki-ki a maga módján, volt, aki karddal, volt, aki tollal vívta meg a harcot. Költőink, íróink a harcok során buzdítottak, s ha kellett, fegyvert ragadva életüket is áldozták, a szabadságharc leverése után, az önkényuralom éveiben pedig a lelket tartották egy reményvesztett nemzetben. (...) Idén márciusban azonban nem csak a forradalomra emlékeztünk, március 2-án volt ugyanis 200 éve annak, hogy Nagyszalontán megszületett a 19. századi magyar irodalom egyik költőnagysága, Petőfi jó barátja, Arany János. Feltehetnénk a kérdést, vajon mi kötötte össze a heves vérű, forradalmár Petőfit, aki életét is kész volt áldozni eszméiért azzal az Arannyal, aki a harci dicsőség, a néptömegek buzdítása helyett inkább a nyugalmas családi életet választotta. Igaz, tevékenykedett nemzetőrként, ezenkívül azonban nem vállalt olyan aktív politikai szerepet, mint költőtársai. Talán a közös cél tette őket elválaszthatatlan barátokká: mindketten az egyszerű szülők gyermekeként próbáltak tenni azért, hogy saját társadalmi csoportjuk is irodalmi-politikai tényezővé váljon. A walesi bárdok költője immár Montgomery város díszpolgára is lett. Az Edward királlyal szembeforduló urak, a hitvány „velsz ebek” utódai méltón őrzik emlékét a walesi bárdok tragédiáját, az elbukott walesi szabadságharcot megéneklő magyar bárdnak. (…) A mindenki által elismert, követendő költői mintának tartott és fontos társadalmi funkciókat betöltő Arany János élete a valóságban nem volt irigylésre méltó. A tisztségek elől a Margitsziget magányába menekülve próbálja megtalálni lelki békéjét, nyugalmát. Szeretett lányának korai halála és unokájának elvesztése soha nem gyógyuló seb számára. Úgy érzi, nem méltó a hírnévre, az ünneplésre, mindent megkapott az élettől, kivéve azt, amire mindig vágyott: a nyugodt, békés, öregkort, a családi boldogságot. Balladái, elbeszélő költeményei azonban halhatatlanná tették őt. (...) Egy költő számára a legnagyobb elismerés nem az, ha szobrokat állítunk neki vagy ódákat zengünk róla, hanem az, ha olvassuk és szeretjük a verseit, és azok szeretetét átadjuk a következő generációknak is” – ezzel a beszéddel nyitotta meg Dózsa Roland, az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium tanára Gál Tamás A nagyidai cigányok című, élvezetes előadását.

Ezután Marosz Diána előadása követett. A magyarországi háromcsaládos fiatal anyuka mesélt életéről, arról, hogyan szeretett bele a szlovák nyelvbe, hogyan került a nyitrai egyetemre, ahol megismerkedett zsolnai leendő férjével, mesélt elhatározásukról, hogy gyermekeiket kétnyelvűen nevelik majd. Azt sem hallgatta el, milyen viszontagságokon mentek keresztül, milyen nehézségekbe ütköztek és ütköznek. A diákokat foglalkoztatja a kétnyelvűség, a magyar identitás megőrzésének lehetőségei szlovák környezetben. Szükségük van pozitív példákra magyarságuk megerősítésére, ezért is hívunk Szlovákiában élő sikeres magyarokat, akik helyi érvényesülésre mutatnak példát.

Dózsa Roland

Peternai Zsuzsanna