A túlsúlya miatt szégyenkezik

A kislányom 10 éves, és elég jelentős a túlsúlya. Próbáljuk rávezetni, hogy mozogjon, játsszon a gyerekekkel, de szégyell kimenni közéjük. Mit tegyünk?

Jelige: Túlsúly.

Orvossal kell megvizsgáltatni, hogy nem hormonális vagy más jellegű rendellenességről van-e szó, mert akkor hiába mozogna sokat, sok látszatja nem lenne. Ha ezeket az okokat kizárják, akkor már lehet azon gondolkozni, hogyan is lehetne valamit lefaragni a felesleges súlyból.

Próbáljon elgondolkodni azon, vajon miért kellett ennyi felesleges súlyt felhalmoznia a kislányának? Mitől próbálja magát a sok zsírpárna segítségével megvédeni? Mit nem kell így érzékelnie vagy mi az, amit csak tompán érzékel? Mivel fenyegeti őt a környezete? Mit veszítene azzal, ha leadna a súlyából? Mire lenne érzékenyebb, könnyebben megtámadható? Túlméretezett adagokat eszik, vagy sok édességet, szénhidrátot fogyaszt? Miért ilyen módon kell édessé tenni az életét? Nem kap elég szeretetet? Kitől vár el több szeretetet? Van a családban olyan ember, aki szintén evéssel kompenzálja vagy kompenzálta valaminek a hiányát? Van ilyen modell közvetlen környezetükben? Hogyan viszonyul a család többi tagja a túlsúlyához? Kigúnyolják miatta? Elnézik neki, természetesnek veszik, hogy ilyen? Szokott panaszkodni olyanokra, hogy az iskolában emiatt hátránya lenne? Nem fogadják be a közösségbe, megjegyzéseket tesznek, csúfolják, kinevetik? Esetlensége miatt bírálják? Ő hogyan éli meg a túlsúlyát?

Ha nincs orvosilag alátámasztva, hogy valamilyen hormonális rendellenesség vagy rossz metabolizmus az előidézője a túlsúlyának, akkor beszélgessen el vele arról, mennyire elégedett a saját kinézetével, mit gondol, mennyire felelős érte, hogy így néz ki? Szeretne frissebben, ügyesebben mozogni? Vegyék végig, milyen hátrányát látja annak, hogy túlsúlyos. Lassabban fut, ügyetlenebbül mozog, nehezebben talál barátokat, sokszor kinevetik, kuncognak rajta, kihagyják egy-egy jónak ígérkező játékból, és sorolhatnánk tovább.

Ha eljutnak addig a pontig, hogy tudatosítja, mennyi nehézséget okoz neki a súlyfelesleg, akkor már félig nyert ügye van. Akkor már gondolkozhat azon, hogyan dolgozhatnák le a súlytöbbletet, s hogyan változtathatna kislánya viselkedésén. A gyerekek soha nem lesznek egyformák, valamiben mind különböznek egymástól. Nyilván ezt is a felnőttektől lesték el, hogy nehezebben fogadják el a másságot, mert ahhoz mindig nehezebb alkalmazkodni, egyszerűbb kirekeszteni maguk közül. De minden csoport színességét, tarkaságát éppen az adja, ha sok benne a más, a tucatnyitól eltérő. Ha sikerül tapasztalniuk, hogy a másik gyerek nemcsak külsejében más, hanem más tapasztalatokkal, tudással rendelkezik, mint ők, akkor felkeltődik a kíváncsiságuk iránta, s ez a megismeréséhez, majd a csoportba való befogadáshoz vezethet.

Egész életünk során szembenézünk ezzel a problémával, hogy valakiktől valamiben különbözünk. Ahhoz, hogy elfogadjanak, maguk közé fogadjanak, vagy hasonulnunk kell hozzájuk, vagy meggyőzni őket arról, hogy ez a másság, aminek birtokában vagyunk, őket is gazdagíthatja.