A tehetséggondozásról

Hecht Anna, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke a lap vezércikkében így ír: „Főiskolai képzettségünk arányszámának növelése szempontjából az is örvendetes, hogy 1989 óta szinte megkétszereződött a magyar gimnáziumba járók száma (hivatalos statisztikai adatok szerint 1989-ben 3550, 2003-ban pedig 6069 diák tanult gimnáziumi osztályban magyarul).” Fibi Sándor beszámolt az Ipolyságon megtartott Iskolavezetők Országos Társulásának szakmai találkozójáról. Szanyi Mária Tehetséggondozás az alap- és középiskolákban c. cikkéből kiderül, nincs olyan tanár, nincs olyan pedagógus, de talán még szülő sem, akinek a tehetséggondozás ne mondana valamit. Sokakban elméleti kérdésként jelenik meg a lényeg: ki a tehetséges tanuló, felismerhető-e, fejleszthető-e a tehetség, s ha igen, hogyan? A választ megkapják, ha elolvassák a szerző cikkét. „Reális cél, hogy az alapiskola végéig minden diák tanulja meg valamely szövegszerkesztő program használatát: olyan szinten, hogy a tanulásban, majd az iskolai tanulmányok után felnőttként is jól tudja alkalmazni mindennapi élete során” – írta Markó Emil. Pierzchala József a földrajztanításról értekezik. Csanaky Eleonóra Takács András Palóc lakodalom című könyvét mutatja be. A felsorolt cikkeken és témákon kívül a szaklapban érdekes pályázatokat, felhívásokat és programelőzeteseket is talál az olvasó. (he)