A nagy utazás is kis lépéssel kezdődik

Életünk során gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor a jövőnk alakulásáról kell döntenünk. Az egyik ilyen választóvonal az érettségi. Mindenki túl akar esni rajta. Minél hamarabb maga mögött akarja hagyni a küzdelmes, tanulással, néhol gondokkal teli életet. A fiatalok abban a reményben teszik ezt, hogy megszabaduljanak egy béklyótól, egy kolonctól, ami tonnás súlyként nehezedik rájuk.

Merre tovább?

Gyakran teszik fel magukban ezt a kérdést. A fiatalok nagy részének az érettségi vizsga befejezésével véget érnek a diákévek, s elképzelésük szerint elérkezik a felhőtlen szórakozás, az örömteli pillanatok ideje. Egy darabig tartható ez az állapot, de sajnos az életben döntések halmazát kell meghoznunk, és reális érvekkel kell megerősítenünk egyes választásainkat. A céltalanul bolyongó fiatalok eltévednek az élet útvesztőiben, s csupán keveseknek sikerül az érvényesülés. A világban farkastörvények uralkodnak. Sajnos ez már csak így van. Az élet nem egyenes út, hanem teli van buktatókkal és hajtűkanyarokkal. Pontosan ezért fontos a kellő felkészülés.

Sokan azzal a céllal nem merik vállalni az újat, mert attól tartanak, hogy nem elég jók a világnak, és nem képesek megfelelni az elvárásoknak. Sokszor felteszik magukban a kérdést: Vajon sikerül-e az elképzelésüknek megfelelő munkát, társat találni? Törekedni kell a legjobbra, s nem szabad beérni a kevesebbel! Sohasem szabad megállni! Rohannunk kell, hajtani, amíg még bírjuk. Egy dolgot azonban sohasem szabad elfelejtenünk. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy miért is jöttünk erre a világra. Arra, hogy éljünk!

Számos diák csak azért nem meri vállalni önmagát, mert tart a környezete véleményétől, s a barátai, ismerősei befolyása alatt áll. Ebből nehéz kitörni, de nem lehetetlen. Ha az ember önmagát vállalva képes váltani, vagy valami újba kezdeni, akkor adhat magának egy esélyt a boldog és kiegyensúlyozott életre. Mert aki harmóniában él önmagával, annak az útjába kerülő akadályok sem okoznak túl nagy kihívást. Az önmegvalósítás nagyon fontos. Egy átlagosan tehetséges ember saját szorgalmának, kitartásának, igyekezetének köszönhetően jobban érvényesülhet foglalkozásában, mint a tehetségesebb, akit hivatása kevésbé érdekel.

A világ nem fekete-fehér

Ha az emberek nem keresnék, kutatnák az ismeretlent, akkor az emberiség sem fejlődne. A világot a változások viszik előre. Az élet minden helyzetben utat tör magának. A növények még az aszfaltot is képesek áttörni, csakhogy élhessenek. Ugyanilyen a személyiség is. Minél nagyobb elnyomás alatt él, annál jobban vágyik a szabadságra. Mindenkinek szüksége van a szeretetre. Ezt csupán az önmagunk elfogadása teheti lehetővé. Szeretni kell (magunkat is), hogy más is szeressen. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a világ nem fekete-fehér. A színskála minden árnyalata megtalálható benne. Nincs egyértelműen jó vagy rossz. Mindenben van egyikből is, másikból is. Pontosan ezért nem ítélkezhetünk mások felett. Akarnunk kell megismerni másokat is, hisz csakis így élhetünk boldogan. Csak ez lehet a motiváló erő. Élni kell! Képmutatás és póz nélkül. Tisztán. Őszintén.