A muzsika terápiás alkalmazása jót tesz

A zene az egyik legkézenfekvőbb eszköz lelkiállapotunk kifejezésére és befolyásolására. Gondoljunk csak saját szokásainkra: dudorászunk, ha jó kedvünk van, közösségi eseményeken együtt énekelünk, egy fárasztó nap után pedig kikapcsolódásként zenét hallgatunk, vagy feszültséglevezetésként elmegyünk egy zenés helyre szórakozni.

A zene és elemei (hang, hangfekvés, ritmus, dallam, dinamika stb.) egész testünkre hatnak, befolyásolva a légzést, a szívműködést, a vérnyomást és az izomtónust. Az élettani hatáson túlmenően érzelmi és emlékezeti asszociációkat keltenek bennünk. A pszichofizikai hatásmechanizmus minden zenénél más, ugyanakkor egyénenként is változik. Ez az alapja a zeneterápiának, vagyis a zenével való gyógyításnak, segítésnek.

A terápia szó sokunk számára negatív jelentéstartalmakat hordoz, leginkább beteg emberek kezelését jelenti, pedig a görög eredetű szó alapjelentései között a „szolgálni, segíteni, védeni, ápolni” is szerepel. A zene személyiségformáló hatását már Kodály Zoltán is felismerte, bár ő nem alkalmazta zenepedagógiai módszereire a terápia szót. A zenetanulás és a zenei nevelés ugyanolyan hatással van, mint a terápiás helyzet: fejleszteni a személyközi kapcsolatteremtő képességet, az érzelmek meg- és felismerését, az észbeli és megismerő (kognitív) képességeket, az empátiát, a szociális érzékenységet, a kreativitást stb. Szólnunk kell a zenének a gyógypedagógiában betöltött szerepéről is, ugyanis itt a sérült funkciók korrekciójában játszik fontos szerepet, például a mozgássérültek mozgástanulásakor a zene nyújt táppontot a mozgássor folyamatosságához és ritmusához.

A zeneterápiás foglalkozás a résztevőktől nem igényel zenei előképzettséget – itt ugyanis nem a zenei teljesítmény, hanem az élmény a fontos: a zenélés spontán, önfeledt játék, ahol a hangszerek megszólaltatása sikerélményként hat, amit a közösségi teljesítmény létrehozásának élménye is fokoz nem kis mértékben. A közös zenélés lényege, hogy a hangszerek egy ritmusra történő megszóltatása együttműködést, alkalmazkodást, egymásra való odafigyelést igényel. A tapasztalatok, a zene hatására létrejövő érzelmek, érzések, emlékek, képzettársítások (asszociációk) tudatosítása nagymértékben hozzájárul ugyanis az önismeret fejlődéséhez. Mi is történik aktív zeneterápia esetében? A kisebb, de akár nagyobb csoportokban résztvevők hangot adó eszközök, egyszerűbb hangszerek segítségével, sőt saját hangjuk megszólaltatásával rögtönöznek zenét. Pedagógiai szempontból nem szabad megfeledkeznünk arról a fontos tényezőről, hogy minden terápiás foglalkozás nélkülözhetetlen része az átélt élmények megbeszélése, elemzése. Mindez által egy kis lépéssel közelebb juthatunk a zenei nevelés távlatibb céljának eléréséhez, vagyis ahhoz, hogy a gyermekek megszeressék a zenét, s támadjon bennük igény annak aktív művelésére, elsajátítására, az életükbe való tudatos beépítésére is.