Válás gyerekszemmel

A házasság felbontása az egyik legsúlyosabb teher, mellyel az ember élete során szemben találhatja magát, s melyet önmaga alakít ki. A felnőttek többsége a válást a közös gyötrődés befejezésé-nek és egy jobb, új élet kezde-tének tartja. A gyerekek azonban ritkán gondolják ugyanezt. Ők inkább félnek, nem akarják a válást, számukra ez a család szétesését jelenti.

A házasság felbontása komoly lépés, mely talán a gyerekek életére van a legnagyobb hatással. Ha van még remény arra, hogy férj és feleség megtalálja a közös hangot, érdemes mindent megtenni kapcsolatuk megmentéséért. Ám ha mégis a válás az egyedüli megoldás, legyen méltóságteljes és békés folyamat.

A család a válás után már csak nehezen biztosíthat a gyerekeknek teljes értékű családi hátteret. A családtagok között akarva-akaratlanul bizalmatlanság alakul ki, nem érzik magukat egyenrangúnak. A kialakult helyzet a kicsik számára reménytelennek tűnhet, s nem biztos, hogy képesek magukat túltenni e komoly változáson. Szakemberek egyetértenek abban, hogy az elvált szülők gyermekeinek a normális családban élő kortársaikhoz képest sokkal több problémájuk van, ám ezek nem elsősorban a válás után jelentkeznek, hanem a legtöbb nehézséggel még a válás előtt szembe kell nézniük. Több kutatás igazolta, hogy számtalan probléma forrása a házastársak közötti örökös veszekedés, családi perpatvar, melyben a partnerek sokszor saját gyermekeiket használják fegyverül egymással szemben. Az ilyen család fokozatosan elveszíti működőképességét, az érzelmi és személyiségbeli problémákkal küszködő szülők nem képesek megfelelő feltételeket biztosítani gyerekeik egészséges érzelmi fejlődéséhez, sokszor megromlik a gyerekek kapcsolata is a szülőkkel.

Gyerekek reakciói

„A komoly élethelyzeteket, konfliktusokat a gyerekek máshogyan élik át, mint a felnőttek, érzéseiket is eltérően fejezik ki. Tudat alatt védelmi mechanizmusokat használnak, és még a legnagyobb veszteség esetén is úgy tűnhet, mintha érzelmi megnyilvánulások nélkül reagálnának. A negatív érzelmeiket csak olyan mértékben engedik a felszínre törni, amennyit képesek belőlük elviselni, így fokozatosan élik át azokat, sőt igyekeznek elkerülni. Féltik a jövőbeli jólétüket” – magyarázta Mária Krýslová pszichológus.

Mivel a gyerekek még nem képesek felismerni és leírni, mit élnek át, az ártalmas stresszt gyakran szomatikus tünetek jelzik. Reakcióik kortól, nemüktől függően eltérőek lehetnek. Az óvodás korúak gyakran magukat hibáztatják a család felbomlásáért. A kisiskolások általában értetlenül szemlélik a történéseket, szomorkodnak, sírnak. A kicsit nagyobbak már dühöt is érezhetnek szüleikkel szemben, a pubertás korúak pedig depresszióba süllyedhetnek.

A lányok számára általában közvetlenül a válás előtti időszak a legrosszabb, esetleges negatív érzéseiket maguk ellen fordíthatják. Ezzel szemben a fiúk a túlságosan nagy érzelmi nyomást a környezetükkel szembeni erőszakos és ellenséges viselkedéssel fejezhetik ki, és számukra közvetlenül a válás utáni időszak a legkevésbé elviselhető. Általánosságban elmondható: a szülők elválása sok gyerek számára lelki trauma, melyből azonban a legtöbben bizonyos kedvező körülmények mellett különösebb hosszan tartó problémák nélkül is kilábalhatnak, alkalmazkodhatnak az új helyzethez, s e kellemetlen időszak nem feltétlenül bélyegzi meg őket egy egész életre, nem csökken az esélyük arra, hogy felnőtt korukban elégedettek legyenek.

Kinél marad a gyerek?

A gyermekek szempontjából az egyik legfontosabb kérdés: a válás után kivel fognak élni? Ideális esetben a válóper békésen zajlik, a felek képesek megállapodni a gyerekelhelyezésben és a tartásdíj összegében. Ellenkező esetben tényfeltárásos bontásra van szükség, ami akár évekig is elhúzódhat, és ilyenkor a házaspár kiteregeti szennyesét. A bíróság igyekszik kideríteni, hogy kinek a hibájából és milyen módon romlott meg az együttélés, a későbbiekben ugyanis ez jelentősen befolyásolhatja az egyéb jogviszonyokat. A házasság felbontásáról szóló határozatnak konkrétan foglalkoznia kell a szülők jogaival és kötelességeivel. Azaz megállapítják, kinek a gondozásába helyezik a gyermeket, érdekeit ki fogja képviselni, a vagyonát ki fogja kezelni.

Gyermekelhelyezési keresettel már a bontóper kezdete előtt bírósághoz lehet fordulni. Ez akkor indokolt, ha valamelyik fél attól tart, hogy a másik szülő önkényesen magánál tarthatja a gyereket. A gyereket annál a szülőnél helyezik el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosított. Ha pedig a per során kiderül, egyik szülő sem alkalmas a gyermek nevelésére, elhelyezhető például nagyszülőknél, más rokonnál vagy szélsőséges esetben akár gyermekotthonban is. Az is előfordulhat, hogy a bíróság a gyermek elhelyezéséről úgy dönt, hogy egyenlő időszakokban felváltva gondozzák a gyermeket a szülők, amit a családról szóló törvény 2010 júliusától tesz lehetővé.

Közös megegyezés

Az egész eljárás gyorsítható, ha a partnerek még a válás kimondása előtt előre megegyeznek gyermekük elhelyezéséről és arról, a másik szülő milyen gyakran találkozhasson vele. A megállapodást írásba kell foglalni, közjegyzőnek kell hitelesítenie, a bíróságnak jóvá kell hagynia, és a végső bírósági döntés részét képezi. Ha a szülők képtelenek dűlőre jutni a gyerek elhelyezésével kapcsolatban, a bíróság szakértők bevonásával megvizsgálja, mi lenne jobb a gyereknek, és ítéletet hoz, amit a szülőknek tiszteletben kell tartaniuk.

Pszichológusok szerint érdemes mediátorhoz fordulni, akinek a segítségével sikerülhet kompromisszumos megoldást találni – a gyerekelhelyezési per így gyorsabb és olcsóbb lehet, és ami a legfontosabb: a szülők elégedettek lesznek, mert megegyeztek. Ha előre sikerül megállapodni a vagyonmegosztásról is, már az első tárgyaláson kimondhatják a válást. A téma folytatódik a 10. oldalon. (sza)