Gyerekek a válóper után

Milyen mértékben és milyen gyorsan képesek alkalmazkodni a gyerekek a válás utáni változásokhoz és veszteségekhez? Gyermekpszichológusok szerint erre nehéz pontos választ adni. Minden attól függ, hogy ki mennyire zavartalanul és sikeresen képes feldolgozni, „megsiratni” ezt a komoly változást. E folyamatnak több fontos lépcsőfoka van, melyek különböző intenzitásúak, és gyerekektől függően eltérő sorrendben következhetnek.

Amikor a gyerekek tudomást szereznek szüleik elhatározásáról, a hír általában sokkolja őket – annak ellenére, hogy előtte többször szemtanúi lehettek a veszekedéseknek. Néhány kivételtől eltekintve senki sem akarja, hogy szülei elváljanak, a legtöbben éltetik magukban a reményt, hogy a konfliktusok majd megszűnnek, s minden rendbe jön. „Ha ez nem következik be, káosz alakul ki a fejükben, és saját érzéseik annyira megrémíthetik őket, hogy inkább visszahúzódnak, nem hajlandók beszélni a problémákról, sem sírni. Egyesek arra játszanak, hogy a hiányzó szülő csak elutazott, s bármikor hazatérhet. Mások szomorúak, sírnak, nem érdekli őket semmi, alvászavarral küszködnek, étvágytalanság jelentkezik náluk. Fontos, hogy kinyilváníthassák érzéseiket, és szüleiktől a lehető legtöbb szeretetet kapják, különben depresszióba süllyedhetnek” – részletezte Mária Krýslová pszichológus.

A gyerekeknek fokozott biztonságérzetre van szükségük, amit a válással egy csapásra elveszítenek. Érezniük kell, hogy biztonságban vannak. Félnek, hogy teljesen egyedül maradnak. Félnek a jövőtől. A szorongás különbözőképpen nyilvánulhat meg: hirtelen visszatérhetnek korábbi, már leküzdött viselkedésformák, a gyerek éjjel ismét bepisilhet, rémálmai lehetnek, hiperaktivitás, nyugtalanság jelentkezhet, túlságosan elkezd ragaszkodni a szülőhöz stb.

A gyermek a szüleitől a válás alatt és után is rengeteg szeretetet, biztonságérzetet és támogatást igényel. Ha egy mód van rá, meg kell tartani a korábbi kapcsolatrendszert, és ha a gyerek kérdez, a szülőnek türelmesen ismételten el kell magyaráznia, mi miért történt. Támogatni kell, hogy a gyerek találkozzon a barátaival, vele egykorú gyerekekkel, járjon szakörre, legyen hobbija. Meg kell hagyni a saját identitását – azaz a szülőnek nem szabad csemetéjére kényszerítenie a partnerével szemben kialakult érzéseit, hanem engedni kell, hogy a másik szülőről saját véleményt alakíthasson ki a saját tapasztalatai alapján. Szakemberek szerint kimondottan tilos bemocskolni a gyerek előtt a másik szülőt, illetve az esetleges új partnerét. Ha láthatásról érkezik haza a gyerek, nem kell azonnal faggatni. Elég megkérdezni, hogy jól érezte-e magát, és ha akarja, majd elmeséli, mi történt vele a hétvégén. Nem szabad a gyereket érzelmi támasznak, házasságjavítónak, se fegyvernek használni az ex ellen. (sza)