Az összetartozás érzése enyhítheti a gyászt

A halottak napja és mindenszentek ünnepe sok felnőttben depressziót válthat ki, és a gyerekek is nehezen tudják feldolgozni egy közeli személy távozását. Az őszi ünnep előtt Barbora Mesárošová pszichológussal beszélgettünk.

Fel lehet készülni a halottak napjára, megelőzhető a depresszió?

Mindenszentek és a halottak napja nem véletlenül esik a naptárban az őszi napokra, melyek a gyakori esős időjárás miatt egyébként is sokakban felidézik a gyászt és az emlékeket egy-egy elhunyt közeli hozzátartozóra. Ez valóban sok emberben depressziót válthat ki. Hogy ez ne uralkodjon el teljesen rajtunk, tanácsos ezt a megemlékezést egyfajta családi ünnepként felfogni. Vagyis a legjobb az, ha ilyenkor a családtagok találkoznak, közösen elmennek a temetőbe, együtt emlékeznek, olyan fényképeket nézegetnek, melyek az egész családról a legboldogabb pillanatokban készültek. Az összetartozás élménye és érzése jó módszer a gyász és a szomorúság enyhítésére. A másik hatékony módszer az, hogy a sírokat szépen rendbe tesszük, virággal díszítjük, gyertyát gyújtunk az elhunytak emlékére. Ha aktívan részt veszünk ebben, az lehetőséget ad számunkra, hogy szeretteinkért haláluk után is tegyünk valami pozitívat.

Az ünnepeket nehezebben viselhetik azok, akik magányosak vagy a közelmúltban veszítették el szeretteiket. Nekik mit tanácsol?

A közeli hozzátartozó vagy barát távozását meg kell gyászolni. Ha ez a közelmúltban történt, és a lelki sebek még nem gyógyultak be, a gyászoló kezdetben apatikus, bágyadt; később nagyon intenzív érzések árasztják el, magába fordul, és úgy érzi, az idő máshogy telik, mint egyébként szokott. Nem tudja eldönteni, egyedül maradjon-e, vagy keresse a hozzátartozói társaságát. Gyakran lehet olyan érzése, hogy senki sem érti meg őt. Miután elmúlik az első sokkhatás, tanácsos pontosan eltervezni, hogyan fogunk gyászolni, főleg a családi ünnepek alatt. A lakásban ki lehet jelölni egy helyet, ahová kiteszünk fényképeket, ahol gyertyát gyújtunk, virágot helyezünk el, összeállíthatunk fényképalbumot is. Fontos, hogy halottainkkal egy jelképes megjelenítés formájában egy teljesen új szintű viszonyt alakítsunk ki. A magányt a legjobb olyan emberek társaságában átvészelni, akikben megbízunk, akik közel állnak hozzánk.

A gyerekeknek hogyan lehet elmagyarázni, mi a halál és a gyász?

Az óvodáskorúak a halált az álomhoz szokták hasonlítani, mert még nem rendelkeznek kellő biológiai ismeretekkel. A felnőtteknek nagyon oda kell figyelniük, hogy ezt a tudatlanságból fakadó magyarázatot akarva-akaratlanul ne erősítsék meg bennük. Ha a gyászoló gyermeknek az elhunyt személyről azt mondjuk, hogy „jobb helyre került”, vagy „távozott az Istenhez”, esetleg azt, hogy „a mennyországban jobb élete lesz”, a halál biológiai valóságáról nem mondtunk semmit, aminek később komoly következményei lehetnek. A gyermekben ez csak a halál nem biológiai értelmezését erősíti, és meg lesznek győződve arról, hogy az elhunyt személy valahol tényleg alszik, és majd felébred, vagy egy másik helyen új életet kezdett, ami összezavarhatja őket, s amiatt aggódhatnak, hogy ott boldog-e. Az olyan kifejezések, mint az „elaludt” vagy „elhagyott minket” azt eredményezhetik, hogy a gyerek várni fogja, az illető mikor ébred fel. A szakemberek azt tanácsolják, legyünk tárgyilagosak és lényegre törők, s ne féljünk nyíltan megmagyarázni, mi okozza a halált. Például azt mondhatjuk: „a nagyi szíve már nem dobog”, vagy „nagyapa megbetegedett, és a doktor bácsi nem tudta meggyógyítani”. Fontos azt is hozzátenni, hogy ez ez nem feltétlenül fordul elő gyerekekkel is, nehogy valaki azt higgye, ha megbetegszik, meghal, mint a nagyapja. A temetőlátogatást pedig nyugodtan magyarázhatjuk azzal, hogy a közeli hozzátartozónknak virágot viszünk és gyertyát gyújtunk, hogy megemlékezzünk róla. Persze, ezután a gyerekekben további kérdések fogalmazódhatnak meg, melyeket nem könnyű megválaszolni. Mindenesetre nem tanácsos a kicsiket azzal traumatizálni, hogy a szeretett családtag most a sírban fekszik, számukra ez még felfoghatatlan.

Egyesek halloweenre is készülnek. Már az egyház sem utasítja el teljesen, mondván: lényegében ez mindenszentek ünnepe, és néhány templomban saját keresztény halloweenpartit szerveznek. Mi erről a véleménye?

A halloweennek főleg Amerikában és néhány európai országban van hagyománya. Ha csak az édességekre, a töklámpásokra és a maszkok készítésére gondolok, nem látok benne semmi rosszat. Más a helyzet, ha hatására a gyerekekben felébred a túlzott misztikus fantázia, elkezdenek félni a szörnyektől és a rossz szellemektől. Az a magyarázat, hogy a halloween lényegében mindenszentek ünnepe, a kicsik számára érthetetlen. Egészségük fejlődése szempontjából elfogadhatóbb, ha elkülönítjük a keresztény mindenszentek ünnepét a halloweentől, amikor a gyerekek egy pillanatra kipróbálhatják Harry Potter birodalmát.