A szabadság típusai

A munka törvénykönyve háromféle szabadságot különböztet meg: a naptári év vagy annak időarányos része alapján járó szabadságot, a ledolgozott napok után járó szabadnapokat, valamint a kiegészítő szabadságot. Akik nem egész évre szóló munkaszerződést kötöttek, a törvényben garantált 20, illetve 25 szabadnap időarányos részére jogosultak. A szerződés aláírása után legalább 60 napot le kell dolgozni, a szabadságigényt az első két hónapban indoklás nélkül elutasíthatják. Az újonc minden 21 ledolgozott munkanapért az egész évre jóváhagyott szabadnapok tizenkettedére számíthat. A szabadnapért járó fizetés összegét az előző negyedévben elért átlagkereset alapján számolják ki.

Rugalmas munkaidő

Ha valaki rugalmas munkaidőben dolgozik, s rendszertelen munkavégzés esetén, például heti 3-4 munkanappal szeretné érvényesíteni a szabadnapokhoz való jogát, akkor először meg kell határozni, az adott alkalmazott egész évben hány munkanapot dolgozik, s ez alapján kiszámolják az egész naptári évben járó szabadnapok időarányos részét.

Hétvége és ünnep

A szabadságpapírt csak a munkanapokra kell kiírni. Ha az összefüggő szabadságba beleesik munkaszüneti nap (hétvége, államünnep), azokat nem számolják a szabadnapok közé, hiszen akkor egyébként sem kell dolgozni. Minden szabadnap esetében annyi órára fizetnek bérpótlékot, ameddig az adott napon dolgozni kellene. Például annak az alkalmazottnak, aki 11,5 órás műszakban végzi a munkáját, az 1 szabadnapért járó bérpótlékot úgy számolják ki, hogy a 11,5 órát kiszorozzák az illető átlag órabérével.

Kiegészítő szabadság

Vannak olyan foglalkozások, melyek esetében az alkalmazott jogosult kiegészítő szabadságra is, ami legalább 1 hét. Az veheti igénybe, aki például egész évben bányában, alagutak építésénél dolgozik, vagy azok, akik az egészségre ártalmas munkát végeznek – például fertőző betegeket kezelnek. A kiegészítő pihenést nem lehet kifizetni, mindenképpen ki kell meríteni.

Tömeges szabadság

A munkaadó az alkalmazottak képviselőivel folytatott egyeztetés után és a velük kötött megállapodás alapján a szabadságok tömeges merítését is elrendelheti, amennyiben erre műszaki vagy egyéb üzemeltetési okokból szükség van. A tömeges szabadság nem tarthat 2 hétnél hosszabb ideig, kivéve ha komoly működési problémákról van szó, melyekről legkevesebb 6 hónappal előre tájékoztatják az alkalmazottakat. Ilyen esetben lehet 3 hét is. Hivatásos művészcsoportoknál a szabadság nem tarthat 4 hétnél hosszabb ideig. Színházakban elrendelhetik, hogy a teljes szabadságát mindenki egyszerre vegye ki. (sza)