Több a munka, kisebb a fizetés

A tagjelölt országok és az EU tagállamok bérátlaga között hatszoros a különbség: az unió átlaga 3159 euró, míg a tagjelölteké 519 euró.

A munkaerőköltség minden olyan, a munkáltatót terhelő kötelezettséget felölel, ami a munkaerő alkalmazásával kapcsolatban felmerül, tehát a béren kívül a nyugdíj- és egészségbiztosítás munkáltató által átvállalt terheit, a munkáltató hozzájárulását a munkanélküliség kezelését szolgáló alapokhoz, a különféle természetbeni és szociális juttatásokat, illetve költségtérítéseket és a továbbképzéssel kapcsolatos költségeket tartalmazza. A 2000. évre vonatkozóan végrehajtott uniós szinten harmonizált munkaerőköltség-felvétel az ipar és szolgáltatás minden gazdasági ágára kiterjedt, a vállalkozások nagyságát tekintve 10 fő volt a létszámhatár. Az iparban és a szolgáltatásban egy munkavállaló havi alkalmaztatásának költsége Svédországban volt a legmagasabb, havi 4047 euró, míg a bolgár munkáltatóknak csak havonta 196 euróba került egy átlagos munkavállaló alkalmazása. A tagjelölt országok és az EU tagállamok átlaga között hatszoros a különbség: az unió átlaga 3159,08 euró, míg a tagjelölteké 519,67 euró.

Az Eurostat 2000. évi adatfelvétele szerint Magyarországon 566 euró volt a munkaerőköltség havonta, ami 9 százalékkal magasabb a térség átlagánál, de csak 18 százaléka az EU átlagának. (Portugáliában ennek kétszeresébe, Németországban pedig hatszorosába kerül egy dolgozó.) A tagjelölt országok közül a munkaerő havi költsége Bulgáriában és Romániában a legalacsonyabb (196, illetve 230 euró), a legmagasabb pedig Cipruson, ahol 1638 euró. A második helyen Szlovénia állt 1291 euróval. A többi hét jelölt országban az alkalmaztatás költsége 350 euró és 700 euró között váltakozott.

A nemzetgazdasági ágak közül a pénzügyi tevékenységben a legmagasabb az egy főre jutó havi munkaerőköltség az EU-ban és a tagjelölt országokban is. Ezt követik leggyakrabban második és harmadik helyen felváltva a villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás, valamint a bányászat nemzetgazdasági ágak. Az ipari és szolgáltatási szektort összevetve az az általános tendencia, hogy a szolgáltatásban alkalmazott munkaerő költsége 10-20 százalékkal magasabb, mint az ipari szektorban dolgozóké.

A munkaerőköltség összetétele országonként számottevően eltér, bár legnagyobb hányadát mindenütt a munkajövedelem adja. Dániában szinte a teljes munkaerőköltséget a munkajövedelem teszi ki (89,3 százalék), ĺrországban 86,1 százalék ez az arány, míg a csatlakozásra váró országok közül Ciprus található az elsők között a maga 84,8 százalékos részarányával. A legkisebb részarányt, 66,5 százalékot Svédországban jegyezték fel, ezt követik Románia és Magyarország 67 százalékkal. Az egy főre jutó havi és az egy órára jutó munkaerőköltség tekintetében főleg az Európai Unió tagországai között fordul elő sorrendváltozás, mely az éves teljesített munkaidőalap országok közötti különbségével magyarázható. Az egy órára jutó munkaerőköltség Dániában volt a második legmagasabb, de a havi munkaerőköltség szerinti ország-sorrendben csak a kilencedik helyen áll, mivel egy dán alkalmazott átlagosan teljesített havi munkaóráinak száma 111, ami jelentősen elmarad a 142 munkaórás EU-átlagtól.

A jelölt országok közötti sorrendben Szlovákia egy helyezéssel előbbre került, így maga mögé utasította Észtországot. Az egy alkalmazott által havonta ledolgozott órák száma a jelölt országokban 8-10 órával is magasabb, mint az uniós tagállamokban. Az EU-ban Franciaországban, Németországban, Finnországban dolgoznak az átlagosnál kevesebbet. Az alacsonyabb munkaerő-költségű országok közül ĺrországban, Görögországban, és Portugáliában magasabb a havi munkaidőalap, mint az uniós átlag. (m, ú)