Spanyol invázió előtt áll az USA

A kilencvenes évek amerikai gazdasági boomja új munkahelyek millióit hozta létre. A liberális bevándorlási szabályokat kihasználva, vagy az illegális bevándorlást korlátozó intézkedéseket megkerülve sok millió ember érkezett Latin-Amerikából a még mindig az ígéret földjének számító USA-ba. Ezzel lényegében folytatódott és felerősödött az a folyamat, amely az 1960-as évek óta tart, amióta már nem Európából érkezik a legtöbb bevándorló, hanem Latin-Amerikából és Ázsiából. 2000-re a latin eredetű, hispán lakosok aránya elérte az amerikai összlakosság 12,5%-át, s ezzel a feketéket (12,3%) megelőzve a hispán lakosság vált az USA második legnagyobb etnikai csoportjává (a fehérek után). Közben az ázsiaiak száma is meghaladta a 10 milliót (3,6%), egyre több színt hozva az egyébként is multikulturális amerikai társadalomba. A bevándorlásnak és a frissen bevándorolt családok magasabb gyermekvállalási kedvének kulcsszerepe van az USA – Európához képest – gyors népességnövekedésében. 1990 és 2000 között több mint 13%-kal, azaz 32 millió 700 ezer fővel gyarapodott a lakosság. A bevándorlók tömege természetesen a gazdaságilag prosperáló, munkahelyeket kínáló régiókat keresi. Ez jelenti az északkeleti és középnyugati hagyományos gazdasági központokat (New York, Boston, Chicago stb.) és vonzáskörzetüket, ám főként a Csendes-óceán partvidékének és a Kaliforniától Floridáig húzódó déli „napövezetnek” viharos gyorsasággal fejlődő tagállamait. A spanyol ajkú népességáradat legjavát adó, több mint 100 milliós Mexikóból érkezők elsősorban a közeleső szomszédos amerikai tagállamokat (Kalifornia, Arizona, Új-Mexikó, Texas) részesítik előnyben. A Fidel Castro kubai szocializmusa elől menekülők a Havannától alig 200 km-re lévő Floridát részesítik előnyben, Miami lakosságának a többségét már rég ők alkotják. Az USA-hoz tartozó, de önkormányzattal rendelkező Puerto Ricóból áttelepülők legkedveltebb végállomása New York. Az ázsiaiak pedig főként a nyugati-parton landolnak, Seattle és San Francisco negyedeiben, bár már alig akad amerikai nagyváros „Chinatown” nélkül. Ha folytatódik a nagyarányú bevándorlás, akkor a demográfusok előrejelzései szerint az USA lakossága 2050-re meghaladhatja a 400 milliót, miközben a hispánok aránya elérheti a 25%-ot, az ázsiaiaké pedig megközelítheti a 10%-ot. Az európai eredetű fehér lakosság aránya 50% közelébe csökkenne. Nem csoda, hogy sokan már a vészharangot kongatják, mondván, ha az USA elveszíti fehér, protestáns többségét, azzal az egész állam jellege változik meg. Mások arra hivatkoznak, hogy az USA mindig is a bevándorlók országa volt. Ráadásul az angolszász protestáns többség már rég a múlté, hisz a 19. század második felétől az USA-ba özönlő dél- és kelet-európai bevándorlók túlnyomó többsége katolikus volt (ill. részben ortodox), így a protestáns dominancia az 1900-as évekre megingott. Emellett az USA hatalmas olvasztótégelyként idáig képes volt asszimilálni, egy-két generáción belül angol nyelvűvé tenni a bevándorlókat, még akkor is, ha azok elkülönült százezres városnegyedekben laktak. A most érkező új bevándorlók sem különböznek túlságosan az amerikaiaktól. A Latin-Amerikából érkező hispánok szinte kivétel nélkül fehérek, vagy fehér-indián keverékek (meszticek), s mind keresztények, főleg katolikusok. Sőt még az ázsiai bevándorlók tekintélyes része is keresztény, főleg a Fülöp-szigetekről érkezők. Ezért a bevándorlás-pártiak azon a véleményen vannak, hogy a kapukat továbbra is nyitva kell hagyni. Az USA gazdasága képes arra, hogy új munkahelyek millióit teremtse meg, és a 9 millió 300 ezer négyzetkilométeres, hatalmas országban bőven jut hely a betelepülőknek. A mexikói határon még keményebb ellenőrzést sürgetők viszont arra figyelmeztetnek, hogy a mexikói áradat jelentősen eltér a 19-20. századi nagy európai bevándorlástól. Először is az európaiaknak annak idején át kellett kelniük az óceánon, míg Mexikóból elég átevickélni a Rio Grandén vagy Tihuanánál egyszerűen átsétálni a határon a kaliforniai San Diegóba. Ráadásul a mexikói származású, spanyol ajkú lakosság már valóságos sávot alkot a mexikói határ mentén Kaliforniától Texasig. A bevándorlás ellenzői arra figyelmeztetnek, hogy az amerikai olvasztótégely képtelen lesz egy ekkora tömegű, egy tömbben, ráadásul a mexikói határ mentén élő, és maholnap egész megyékben, sőt államokban a lakosság többségét alkotó közösséget asszimilálni.