Mire megvénülünk

Demográfiai előrejelzések szerint 2050-re – az emberiség történetében először–több lesz az idős ember, mint ahány gyermek él a Földön. Az idős emberek arányának növekedése már a 20. században megkezdődött, és napjainkban egyre gyorsuló ütemben folytatódik, a születésszám és a halálozás ugyanis egyaránt csökken. Míg 1950-ben a világnépességen belül 8 százalékos volt a 60 év felettiek aránya, napjainkban már 10%-os, és az évszázad közepére az előrejelzések 21%-kal számolnak. Abszolút számokban ez annyit tesz, hogy az idősek jelenleg 629 millió főt számláló tábora 2050-re 2 milliárdosra nő, s az emberiség történetében először fordul majd elő, hogy a hetedik X-be lépettek többen lesznek, mint a 14 év alatti korosztály – vélekednek a demográfusok. A fejlett országok előbb meggazdagodtak, s csak ezt követően kezdett a társadalmuk elöregedni, a fejlődők viszont már azt megelőzően „korosodni” kezdenek, hogy beköszöntene náluk az anyagi jólét. S ha a tehetősek is nehezen birkóznak meg a munkaképes népesség számának csökkenésével, elképzelhető, hogy a fejlődő országokban milyen beláthatatlan következményei lesznek a társadalom öregedésének. Sokkal gyorsabban nő – közel megháromszorozódik – a harmadik világ országaiban a 60 év felettiek száma, mint az iparosodott országokban, pedig utóbbiakban is a mai 20%-os aránnyal szemben, a század közepére minden harmadik polgár időskorú lesz. Nyilván jóval rövidebb idő áll majd a fejlődő országok rendelkezésére, hogy megoldják a korosodással járó társadalmi problémákat. Franciaországban 115 évig tartott az idős korosztály arányának 7 százalékról 17%-ra növekedése, Kínában viszont ez csak 27 évet vesz majd igénybe: ha a jelenlegi népesedési folyamatok nem változnak, 2027-re minden ötödik kínai mondhatja el, hogy már megünnepelte a 60. születésnapját. A családi piramis a feje tetejére áll a mind többek földi létének egyébként örvendetes meghosszabbodásával: a hagyományos, sok gyermekből és néhány felnőttből álló famíliák helyét mindinkább átveszi az egy gyermek, két szülő, négy nagyszülő és néhány dédi alkotta család modellje. Ebben legalább két generáció túllesz már a hatvanon, és mind többen a nyolcvanon is, hiszen a fejlett országokban az idősek 10%-a – 2050-re a 25 százaléka – éri meg ezt a szép kort. A nyugat-európai országokban az idősek körében inkább az önkéntes munka dívik, a még jó egészségnek örvendők elsősorban saját szűkebb környezetükben, lakóhelyükön keresnek maguknak értelmes elfoglaltságot. (hv, ú)