Előzzük meg a fertőzést

Tavasszal a fiatal leveleken kezdetben apró, kerek, majd egyre nagyobbodó és szabálytalanná váló piros színű kidudorodó foltok jelzik a fertőzést követő lappangási idő végét. A levelek megvastagodnak, fodrosodnak és sárgászöldre, foltokban pirosra, sötétbordóra színeződnek. A fertőzött levelek természetes nagyságuk másfél-kétszeresére nőnek, állományuk húsos, törékeny lesz, ez különbözteti meg a levélfodrosodást a levéltetvek kárképétől amikor is a levél a természetes nagyságát megtartva lesz fodros a levéltetvek szívásának hatására. A levélfodrosodás járványos megbetegedésekor a levélnyél és a hajtás is deformálódik, és súlyos lombveszteség rontja a beteg fa amúgy is rossz kondícióját. Ilyenkor a virág is fertőződhet, a bibe, porzók és a sziromlevelek megvastagodnak, a virág terméketlen marad. A kórokozó a lehullott fertőzött növényi részeken, leggyakrabban leveleken telel át. Fertőző képességét több éven keresztül is megtartja a talajban. Tavasszal az őszibarack rügypattanásától kezdődően a kórokozó fejlődésére kedvező hűvös, csapadékos időben már fertőzésre képes spórák képződnek. A fertőzés bekövetkezését elősegíti a 4-14 C fok közötti napi átlaghőmérsékleten a csapadék, a tartós harmat vagy a ködképződés. A fertőzést követően a gomba a zöld növényi részek sejtközötti járataiban fejlődik és azok elszíneződését, deformálódását, felrepedését okozza. Később a spóratömlők tömege alkotja a fertőzött, beteg leveleken szabad szemmel látható fehéres, viaszos bevonatot. Az őszibarackosban a tünetek megjelenésekor már késő védekezni. Tavasszal a gomba terjedése szempontjából kedvező körülmények között a fertőzésre fogékony zsenge, fiatal növényi részek a védekezés hiányában mindig megfertőződnek. Ezért a tafrinás levélfoltosság ellen csak megfelelő gombaölő szerrel tudunk védekezni. A hőmérséklet emelkedésével a fertőzés veszélye rohamosan csökken, majd a nyár elején megszűnik, de a hűvösebb esős nyári időben képződhetnek újabb, kisebb fertőzések.

Az őszibarack ültetvényekben az évelő gyomnövények közül főként a tarackbúza, apró szulák és a mezei acat található meg, amelyek a legjobban alkalmazkodnak a fák életmódjához. Az őszi és téli hónapokban olyan gyomnövényfélék is nőnek és csíráznak, mint a pásztortáska, veronikafélék, tyúkhúr vagy az árvacsalán. A mechanikai gyomirtással a sorközök talajának művelésével egész évben tisztán tarthatjuk a gyümölcsös területét és megakadályozhatjuk a gyomok magérését. A lombkorona alatt azonban használhatunk gyomirtó szereket. Ezek közül a Casoron G (60-120 kg/ha) készítményt most kell egyenletesen kiszórni a 3 évnél idősebb fák alá. Az Atraznex 50 SC, Gesaprim, Santrazin, Zeazin (1,5-2,5 kg/ha) még a gyomok kelése előtt kijuttatható. A csapadék fokozza gyomirtó hatását, azonban az évelő gyomnövényekre nem hat. Ezek megjelenése után használhatunk glyfozát tartalmú szereket: Glyfogan 480 SL, Glialka, Kapazin, Dominator, Roundup Touchdown (20-60 ml/10 ár). A nehezen irtható tarackbúza és más fűfélékre használjunk speciális gyomirtót (Agil 100 EC 15 ml, Leopard 5 EC 10-15 ml, Targa Super 5 EC 10-15 ml/100 m2-re).

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa