Ellenállóvá váltak a kártevők

Az utóbbi években az almamolynak (Cydia pomonella) kifejlődött egy, a legtöbb rovarölő szerrel szemben ellenálló törzse. Amerikában, Dél-Afrikában és Óceániában a foszforsav-észterekkel szemben alakult ki ellenálló-képesség, Európában pedig a diflurobenzuron (Dimilin) ellen, amely a rovarok növekedésgátlója (ICI). A szert tíz éve jegyezték be Olaszországban és Franciaországban. Időközben azonban az is bebizonyosodott, hogy Franciaországban más rovarölőszerekkel szemben is kialakult a rezisztencia: ezek a piretroidok és a foszforsav-észterek, valamint a rovarok növekedésszabályzó anyagával (RCI) szemben is, mint a fenoxycarb (Insegar) és a tebufenozid (Nomolt). Svájcban a rezisztenciát 1996 májusában észlelték, és a helyzet évről évre súlyosbodott. Több új gócpont jött létre a diflubenzuron, a tebufenozid, a fenoxycarb és a phosalon (Zolone) viszonylatában.

A rezisztencia akkor nyilvánul meg, amikor a károsítás mértéke jelentékennyé válik – a fertőzés meghaladja a 2-3 százalékot, illetve az áttelelő nemzedék a hernyófogó övekben eléri 1-2 lárva/fa mértéket. A védekezések nagyobb gyakorisága és a dózisok emelése nem oldotta meg a kérdést, inkább meggyorsult az ellenálló egyedek szelekciója.

Ilyen körülmények között vetették be svájci kutatók, a changinsi Szövetségi Növénytermesztési Kutató Állomás munkatársai az összezavarásos technikát és a granulóz vírus kombinációját. Bebizonyosodott: ha a moly első nemzedéke nagy létszámú, csak ezzel a kombinált védekezéssel csökkenthető a tűrési határ alá, ám így is néha több év kell ahhoz, hogy a kártevő egyedszáma az elfogadhatóan alacsony szintre csökkenjen. A visszamaradó vírusos molyok gyengék, ezért a felszaporodásuk ellen kisebb vírusmennyiség kijuttatása is elegendő. (gent)