Sztárok életmódja: Végre kibékült önmagával

A többszörös szlovák bajnok páros műkorcsolyázó, aki a 2002. évi téli olimpián, öt világbajnokságon és hét európai bajnokságon testvérével, a kilenc évvel idősebb Jozef Beständiggel versenyzett (legjobb helyezésük egy 7. hely a 2001-es Eb-n), majd 2013 és 2015 között egy volt török futballsztárral, a 2002-es vb-n bronzérmes Ilhan Mansizzel folytatta főleg showműsorokban,nyolc évig küzdött a bulímiával. Azután, hogy 2017ben anya lett, fiút szült az ismert színésznek, Martin Šalachának, végleg búcsút mondott a jégnek.

Már meg tudja fogalmazni, mi vezetett a betegséghez. Éveken át hallgatnia kellett az alakjára tett csípős és bántó megjegyzéseket. Edzőktől, vezetőktől.

„Gyerekként is aprócska voltam, de vékony, pubertáskorban, ahogy változtak a hormonok, kezdtem kicsit magamra szedni – meséli. – Természetes volt, s akkor még egyéniben versenyezve ez nem jelentett gondot. Akkor lett probléma, amikor átmentem páros kategóriába, úgy tizenhét lehettem akkor.” A fiatal lányt kellemetlenül érintette, rengeteget szenvedett miatta. A válogatott versenyzők papíron megkapták az utasításokat, egyebek mellett azt is, milyen lehet a súlyuk. A 154 centi magas Oľga súlya 45-47 kiló körül mozgott, de lefogyott 43-ra. Kilenc hónapig nem volt menstruációja, orvoshoz kellett fordulnia. Hormonális antikoncepciót írt elő, amitől 7 kilót hízott, de nem tudta leadni, teljesen szétesett a metabolizmusa. Voltak napok, amikor semmit nem evett, aztán este folyton éhes volt. Mivel akkoriban nem léteztek táplálkozási tanácsadók, sokan próbáltak okosat mondani, de semmi nem segített. Valaki azt tanácsolta, hogy hányja ki, amit megevett. És a lány megfogadta a tanácsot.
Így kezdődött a bulimia, 18-19 éves korában, és nyolc évig tartott. Odáig jutott, hogy a fogai teljesen tönkrementek. Ráadásul a sok hányástól, a gyomorsavtól az egész emésztőrendszere kikészült. Nem volt egyszerű leplezni a betegségét, főleg versenyeken, az utána rendezett összejöveteleken, fogadásokon, amin versenyzőként kötelezően meg kellett jelennie. Hányáskor tele lett a szeme könnyel, a smink szétkenődött, rengeteg energiájába került, míg rendbe szedte magát. Szerencséjére úgy, ahogy belehuppant, ki is mászott belőle. Szinte egyik napról a másikra. Egy reggel arra ébredt, hogy elege van mindenből, belefáradt.

Persze, a gyógyulás nem volt annyira egyszerű.

Jó ideig eltartott, míg sikerült rendszeresen étkeznie. Most már jóban van önmagával, nem tesz szemrehányást magának, ha tükörbe néz, el tudja fogadni magát. Nevetve mondja, hogy nem is olyan nehéz, mert soha olyan csinos nem volt, mint a szülés után, amikor 42 kilót nyomott. (urbán)