Szemrángást okozhat, ha felborul a dopamin-szerotonin egyensúly

A háttérben állhatnak szervi (organikus) neurológiai betegségek, illetve lelki eredetű tünet, ezért a kivizsgálás feltétlenül neurológiai szakképzettséget igényel. Az utóbbi években végzett funkcionális agyi képalkotó vizsgálatok (PET, SPECT) lelki eredetűnek diagnosztizált szemrángás esetében is kimutatták bizonyos agyi területek funkcionális elváltozásait (mint ahogy számos más pszichiátriai betegség esetében). A tünetegyüttesért jelenleg elsősorban az agysejtek által termelt anyagok, a neurotranszmitterek közötti egyensúly zavarát teszik felelőssé. Különösképpen a dopamin (túlsúly) és a szerotonin (alulműködés) egyensúlyáról van szó. A gyermekkorban induló esetekben gyakran tisztázható a családi hajlam. A szemrángás 5-6 évesen kezdődik, a serdülőkorban tetőzik, és felnőttkorra általában meggyógyul. Megfigyelések szerint fiúknál gyakrabban jelentkezik, mint lányoknál.

A lelki eredetű tic mintája időben változhat. A tüneteket a stressz rontja, és az is káros, ha figyelmeztetjük rá az illetőt. Ilyenkor az adott tünet helyett más kényszercselekvés jelentkezik (rugdosás, körömrágás, hajharapdálás). A figyelemelterelés viszont hasznos, ez és a szorongásoldó beszélgetések segítik, hogy a beteg megszabaduljon a tünetegyüttestől. A lelki eredetű szemrángások alávethetők bizonyos mértékű akaratlagos irányításnak: néhány percre, esetleg néhány órára elnyomhatók. A vis?szatartásuk viszont kényelmetlen, megerőltető érzésekkel jár; a betegtől koncentrációt, erőfeszítést igényel. Sok érintett nem szívesen tartja vissza a szemrángást hosszú időre, mivel később nagyon erősen jelentkeznek.

A legtöbb esetben a szemrángás gyógyszeres kezelést nem igényel, járóbeteg-rendelés keretében megoldható, de ez függ a tic erősségétől és a kiváltó októl is. Magatartásterápiák, lazítótechnikák elsajátítása, koncentrációs tréning segíthet a betegség kezelésében. Néha gyógyszeres kezelés – neuroleptikumok – segíthet. A tünetek orvoslására nincs egységes gyógyszer, ezért az orvosnak és a betegnek a tünetek csökkentése és a gyógyszerekkel járó mellékhatások elkerülése között kell kompromisszumot kötnie. Rendszerint olyan mértékig igyekeznek csökkenteni a tüneteket, hogy azok már elviselhető, kön?nyen kezelhető életvitelt tegyenek lehetővé. A szemrángás tökéletes eltüntetésére gyógyszerrel általában nem lehet számítani.

A rutin neurológiai vizsgálatokkal kimutatható tüneti ticnek több oka lehet.

A szemrángás lehet úgynevezett fokális epilepsziás roham is, főleg gyermekkorban. Csecsemőkorban ritkán indul epilepszia, ekkor viszont a rohamok nagyon tünetszegények, gyakran csak azt lehet észrevenni, hogy a csecsemő szemei fennakadnak, vagy a szemhéj ráng, vagy apró grimaszok jelentkeznek, akár mosolyt utánozva. De kisgyermekkori epilepsziák néhány fajtája is csak arcgrimaszolással, szemrángással, pillanatnyi elrévedéssel jár.

Bizonyos más, kényszermozgásokkal járó betegségek is járnak szemrángással, de ezekben az esetekben egyéb más tünet is fennáll.

A szemrángás mögött állhat agydaganat is.

Gyakran fordul elő a szem- és arcrángás bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként: elsősorban hányáscsillapítók okoznak ilyet a fiataloknál és speciális pszichiátriai gyógyszerek a felnőtteknél.
Ritka, de érdekessége miatt filmalkotásokban feldolgozott szemrángással járó betegség a Tourette-szindróma, ami az arcgrimaszokkal együtt kényszeres káromkodással jár együtt.

(webbeteg)